(Neked, hogy ne fázz!)
Ma rigókat láttam – csiviteltek párban,
örömködtek, s én néztem: mi is az oka?
Kertünkben a fákon rügy sincs még, de páran
ott röpködtek mégis ők, vígan dalolva.
Hideg van, de érzem, süt a nap a réten,
fények játszadoznak, szállongnak illatok.
Ez a derűs reggel tavaszt súg a télben,
lelkem fürdik fényben, lám, most boldog vagyok.
Örömteli, fénylő kép mit elém vázol
most képzeletem, mit is hozhat a holnap,
a tél elillant messze, s már Te sem fázol…
Tudom, még nincs vége, de talán nem harap,
zord id? már távol, szemem előtt fátyol:
boldog villanások, szép égi fénypatak!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:15 :: Adminguru
