Kőmüves Klára : Soron következő

Nyomtatás

Már nem gyűlöllek úgy, ahogyan tettem tegnap éjjel azt,

azóta annyi minden változott, szétporladtak mázsás kőszavak.

Azóta erre járt a pirkadat, mi jókedvvel loholt és csókjaid

e terhes homlokon, úgy találtak érni – hittem, messze már az est

…és lám, miként megpattant, úgy gyógyult a seb!

Már nem vetlek meg többé, kár a lelki gőz, meglásd,

megérzed majd, miként veszít, ki győz!

Nem tudom, honnan való, de ritka drága kincs, mi fejbe lépve

üdvözöl; Csömörletesnél néha százszor jobb a nincs.

Már nem bánnám, ha bántanál, sőt kérném;

Adj belőle még! Szenvedés helyére fekve áldás már a vég.

Már nem hiszem, hogy hittél bennem; Mondd mi célod itt?

Tudtad-e, aki a csodákban hisz, sosem csodálkozik?

Már nem kutatom régen; vajon mit hoz a jövő –

Még mindig bekopogott a soron következő.