Kovács Ilon : Téli séta / 2.

fotó: saját + dia *

 

 

 

Amikor a nő elindult otthonról eszébe jutott, hogy közel egy éve egy téli délutánon, ugyanez volt a programja.

Akkor a barátja hívta egy sétára a Duna-partra, most neki volt kedve sétálni. Az öbölnél találkoztak. Ő ért oda elsőnek. Nézte a Vizi színpadot, és a hozzá kapcsolódó stég furcsa formáját.

Most nem kishajók és yachtok pihentek a vízen, hanem a hártyás jég, és a ráhullott fehér hó.

Szemlélődéséből a barátja zökkentette vissza, aki melléérve átölelte.

— Nézd, reggel még a Vizi színpadon sértetlen volt a hó, most valaki nagy betűkkel beleírta Yvett.

— Hála Istennek, még nyíltan vallanak a fiatalok! Remélem a lány is látta!

Ezen jót kuncogtak és elindultak a havas úton. A sétányon csak ketten voltak. Alig léptek néhányat, amikor a férfi megszorította a nő karját, és lassítottak a lépésen. Előttük vadkacsák túrták a havat, és halkan beszélgettek. Valamelyik felfigyelt a közeledőkre, és felszálltak, szemmagasságban elszálltak előttük. A víz jegén leereszkedtek, és a lendülettől lassan a vízbe csúsztak. Meglebbentették a szárnyukat, hűséges társként, megkeresték a párjukat, és közösen elúsztak. 

— Gyere, menjünk le a partra, nézzük meg, mi villog ott annyira.

A part meredek volt, és csúszott, de egymást segítve leértek.

— Még ilyet nem is láttam!

— Én sem.

Legalább ötven méter hosszan, jó szélesen tele volt víz széle kagylóval. Feltehetőleg sirályok hordták ide, mert a víz közepén most is ott csoportosultak. A kihordott kagylókat a csőrükkel feltörték, és kiették a tartalmát. A széttört kagylók tenyérnyi méretűek voltak, és gyöngyfényük csillogott a napfényben.

Némelyik megtelt homokkal, és a hideg finom zúzmarával díszítette a szélét.

Amelyiket nem tudták feltörni, azt otthagyták, olyanok voltak ezek, mint a szétszórt csipkeszélű szelencék. A megfagyott homokban a madarak lábnyoma ottmaradt, áruló jelként.

— Jó, hogy lejöttünk, fentről ezt nem láthattuk volna.

Amikor kövessé vált a part, ismét visszatértek a sétaútra. Igazi téli kép fogadta őket. Az enyhe szél hatására potyogni kezdett a fák ágán megtapadt hó. Szorosabbra húzták a kabátjukat. A Duna szele már elérte őket. Ott ahol haladtak, a legutóbbi árvíz idején víz állt, aki nem látta annak hihetetlen lenne.

A sétány melletti fák ágai között kék cinkék kerestek hó nélküli ágat a pihenésre.

Messziről látták a kilátó mély bordó színét, a vízi forgalmon részére kiépített jelzéseket és a nagy vasmacskát.

Lassan eléjük tárul a Duna. Az ég kékje most új színt adott a víznek, és a hatalmas jégtábláknak. 

— Évek óta nem volt ilyen jég a Dunán!

A vízen az élet nem állt meg. A vámosok hajója a túlparton horgonyzó uszály felől óvatosan haladt át a nagy vízen. Távolban kissé ködbe veszve látni lehetett az ezüstösen fénylő, Dunán átívelő nagy hidat.

A férfi és a nő állt egymás mellet és nem tudott betelni a látvánnyal.

— Ezért érdemes volt idáig kijönni!

A víz közepén a jégtáblák között vadkacsák ereszkedtek le a befolyás felé, talán, a lábuk sem mozgott, hagyták magukat az áramlattal ereszkedni.

— Gyere, menjük!

Szemben velük kutyasétáltatók közeledtek. Furcsa felállás volt, farkaskutya, három skót terrierrel.

A kutyák kihasználták a póráz nélküli szabadságot, nagy élvezettel rohangáltak a hóban.

A havas parton egy vadkacsa mama nézelődött, még nem tudta menjen, vagy maradjon.

Mire visszaértek az öbölhöz, már a lemenő napot csak sejteni lehetett a szemközti sziget fái között.

A híd alatt a vadkacsák a part szélén mohón vacsoráztak.

— További program?

— Séta hozzám, megnézzük a fotókat*, és vacsora. Megfelel?

— Természetesen! Valamit el kell majd mondanom.

— Hmmm, kíváncsivá tettél!

A Bagolyvárnál még megálltak, és a kerítésen benéztek. A kőbagoly a kert közepén vastag hósapkával ült.

— Jó éjszakát bagoly! — mondták szinte egyszerre.

 

Távolodtak, alakjuk a ködben összemosódott.

 

 

 

* A séta fotói /kapcsolj diára!/

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:50 :: Kovács Ilon
Szerző Kovács Ilon 73 Írás
Dunaparti városban élek. Érdekel a világ, és ami benne történik. Szeretek itt olvasgatni, és ha kedvem van írogatok is.