Győri Irén : A kis Kékbusz kalandjai 1.

Folytatásos mese kicsiknek és nagyoknak.

Első mese: Az emuk tanyája

A környék egy szempillantás alatt megváltozott. Emberek jöttek, táblákat raktak ki, és az ott lakók legnagyobb meglepetésére az utat felgöngyölték, éppen úgy, mint otthon apa a szőnyeget. Még a szép hátizsákházak lakói is nagy fejcsóválások közepette vették tudomásul az új útvonalakról szóló plakátokat.

 

Első mese: Az emuk tanyája

 

A kis Kékbusz bosszankodott, mindig valamit változtatnak, és most törheti a fejét, hogy a megszokott útvonala helyett merre szállítsa az utasokat, szeretett volna elindulni, de az utat éppen javították. Az egész aszfaltot felgöngyölték, a magas fák az út két oldalán erősen ingatták lombjukat, amikor látták a kis Kékbusz tanácstalanságát. Tudták, itt valami nagy dolog van készülőben. Még a csodálatos piros színűre festett hátizsák–ház is nagyra nyitotta szépen keretezett nagy zsebekre hasonlító szemeit. Érdeklődéssel nézte a kis Kékbusz miként oldja meg a váratlan feladatot. Már sok utas bent ült, felnőttek is, de sok volt a gyerek. Várták az indulás pillanatát. A kis busz mindig vidám kürtöléssel indult, most kicsit késett ez a vidám dallamos hang. Máskor, ha időben indul, még a szép piros és terepszínre festett hátizsákházak is mindig mosolyogva integetnek a kis busznak és mosolygó utasainak. Most csak a nyárfák ingatták nagy lombjukat és aggódón figyeltek!

A kis busz csak nézte a felfordulást és rájött, hogy nem tudja az utasait a régi úton elszállítani, ki kell valamit találni. Hát rövid gondolkodás után eldöntötte, hogy tanyák között választ járatlan utat magának, a learatott kukoricatáblán keresztül. Éppen tegnap aratták le a finom főtt kukoricának való szép csöveket.

Az éjjel esett egy kis eső, kicsit nedves lett a tábla, de hát egy kis sár csak nem fog ki egy ilyen helyes és igyekvő kis Kékbuszon, mint amilyen ő. Főleg akkor nem, amikor ilyen sok gyerek utazik rajta. Nem akart szégyenben maradni, hogy ez a sok gyerek ne érjen el a céljához. Kürtölt egyet-kettőt, majd óvatosan gázt adott és szépen elindult, a földben maradt kukoricakórók segítették a kerekek tapadását, így, némi sárdobálás után simán gurultak a kerekek.

Vidáman duruzsolt a motor, az utasok élénken beszélgettek, a hátizsákházak már éppen elfordították a mindig mindenre kíváncsi tekintetüket, amikor a kis Kékbusz egy hirtelen jobbra kanyarral a tanyák felé vette az irányt. Az irányváltás olyan gyorsan történt, hogy az utasok elvesztették egyensúlyukat és erősen megbillentek. Volt egy–két sikoly, meg hangos nemtetszés nyilvánítás, de azután helyre állt a rend. A kis Kékbusz kicsit elszégyellte magát, amiért az utasokat megijesztette. Bocsánatot kért, úgy folytatta útját. Az utasok igazán nem foglalkoztak azzal, hogy a kis busz milyen útvonalon szállítja őket, a lényeg az, hogy haladjanak, és előbb utóbb a céljukhoz érjenek.

Amikor a tanyák és az előttük lévő épületek közé ért, befordult az első tanya udvarába. Éppen egy termetes, nagy pléh malterosláda állta az útját. Hát ez a malteros láda megér pár szót, mert ez olyan nagy volt, hogy akár két kis Kékbusz is elfért volna benne hosszában, de mégsem volt igazi malterosláda, mert az egyik vége hiányzott. Ha a kisbusznak éppen bújócskázni lett volna kedve, ahhoz éppen jó lett volna, mert kényelmesen elfért benne. Hát ő bizony azt találta ki, ha nincs ennek a malterosládának egy vége, akkor már a másikra sincs szüksége, és ő bizony áttöri azt az akadályt. Gázt adott! Jól feltúráztatta a motort, és nekiment a pléhfalnak! Áttörte! Hangos dudálással fejezte ki elégedettségét. Sikerült neki, és még a festék is csak egy kicsit ment le, éppen az orra alatt.

Hát ez csak egy kis szépséghiba — gondolta… majd a garázsban tesz rá egy kis sminket, és meg se látszik. Az utasok már megint felkapták a fejüket, de mivel nem volt erős az ütközés, napirendre tértek az apró incidens fölött. A motor még elégedetten pöffentett párat és csöppet sóhajtott, de csak nagyon csöppet. A kis Kékbusz megállt. Az ajtók kinyíltak. Az utasok szép lassan kezdtek leszállni, s mivel ilyen tanyaudvaron még nem voltak, akadt, aki elindult szétnézni a házba, más a ház körül próbált szerencsét.

A tanyaház mellől egy nagyon szép bráma kotlós totyogott elő, mert ő meg még kis Kékbuszt nem látott, ezért szerette volna megnézni, nem jelent e veszélyt gyermekeire. Gondos anyaként gyerekeinek épsége és egészsége mindennél fontosabb volt számára. Csibéi meghallgatták a kis Kékbuszról az anyai intelmeket és csodálkozás nélkül szépen továbbmentek, mert a kapirgálást tartották fontosabb elfoglaltságnak. Anyjuk kicsit zsörtölődött, hogy nem elég nyitottak a gyerekek, nem minden nap lehet ezen a tanyán ilyen érdekes dolgot látni, de hát a gyerekei nem is készülnek akadémikusnak. Azért kicsit több kíváncsiságot várt volna el tőlük. Na de hát ezek a mai gyerekek!

A kisbusz éppen elszunyókált. Kicsit fájt az orra, azt alaposan beverte, de nem lett volna kis Kékbusz, ha mutatja, hogy kicsit megsérült. Az egyik utaskísérő megnézte az orrán a horzsolást, nem szólt semmit, csak megcsóválta a fejét. Az utasok egy része helyet foglalt a tanyaházban, mintha éppen ide igyekeztek volna, mások pedig elkezdtek türelmetlenkedni. Mikor indul a busz tovább?

Két nagylány elindult gyalog, mert a kis Kékbusz azt mondta, neki olyan nagy megrázkódtatás ez az út, hogy ő mielőtt bárhová indulna, bizony kipiheni magát. Az utasok meg, ha nagyon sietnek, gyalog elérhetik ott a fák mögött, a másik úton az arra járó másik buszt, azzal utazhatnak tovább. A két nagylány szót fogadott a kis Kékbusznak és elmentek.

Később még találkozunk velük.

Az unatkozó utasok kényelembe helyezték magukat, az utaskísérők adtak enni és inni annak, aki kért, mások elmentek a környéken szétnézni. Ezen a tanyán volt büfé és volt szálloda, és lehetett a tanyán az ott élő állatokkal foglalkozni. Simogatni a bárányokat, meglovagolni a pónikat. Lehetett a nagy madarakat kerítésen keresztül megnézni. A néni, aki a tanyán lakott azt mondta, hogy azokat emunak hívják, és nemsokára lesznek kis emucsibék is, de azt csak a következő busz utasai láthatják, mert még nagyon picik, és nem lehet őket zavarni. Most keltek ki ezekből a szép sötét héjú tojásokból.

Kicsit később megnézhették a puli kutyák, Bogár és Bodri gyerekeit is. A gyerekek és a kiskutyák legnagyobb örömére, játszhattak együtt. Nagyon jól érezték magukat.

 

Mikor a kis Kékbusz kipihente az út fáradalmait, hangos kürtöléssel jelezte utasainak, itt az ideje a továbbindulásnak, mert még mára a tehenes tanyát is el kell érniük. A gyerekek nem nagy kedvvel, de szófogadóan kapaszkodtak fel a buszra. A tanyás néni mindenkinek adott útra egy szép nagy pogácsát, és nagy integetések közepette elindulhattak a következő úti céljuk felé.

 

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Győri Irén 180 Írás
2002. óta élek Battonyán. Az írás és olvasás nekem olyan mint a levegő, hiányában megfulladok! Szeretem a tornyot, és benneteket. Ez a világ legjobb menedéke!