P. Tóth Irén : Elena Liliana Popescu: Himnusz a Hallgatáshoz

Fordította: P. Tóth Irén

 

 

 

Ki vágyik elmondani a világnak

milyen érzékenyen éli meg a verset,

akit császári vacsorára hívtak

tehetséggel áldva képzeletet,

 

Ki minden kincsét oda adná annak

aki az Életet jelenti magát,

ki folyton keres igaz forrásokat

és kész meghallgatni bárki tanácsát,

 

ki hajlandó lenne őt tanítani,

ki képes útját szótlanul követni,

megismerni kóbor gondolatait 

Annak, ki Egyedül ismeri a kínt, 

 

mit végig életben tart a Szeretet,

aki megpróbálja versbe foglalni

az elixírekbe rejtett Lényeget,

és az Élet képéből kiolvasni

 

mit a Festő láttatni akart volna

a halhatatlanság árnyékaival,

ki az emberiséghez bátran szólna

tiszavirág életű poémáival,

 

tollát mártva halk kétségbeesésbe,

szavakkal ébreszteni fel a reményt,

Egész szeretetét szétteregetve,

vigyázva figyelni minden teremtményt,

 

ki el akart mondani annyi mindent

megművelt rímjeivel, valamikor,

tudna-e alkotni egy másik verset

mely nem a végtelen hallgatásról szól?

 

2014. december

————–

 

Imn Tăcerii

 

Cel ce aspiră încă să-şi rostească

sensibila trăire-n poezie,

Cel invitat la cina-mpărătească

hrănind cu har umila-i fantezie,

 

Cel ce ofrandă-aduce tot ce are

Aceluia ce-nseamnă însăşi Viaţa,

cel ce se-ntoarce veşnic la izvoare 

şi-i pregătit oricând pentru povaţa

 

Oricui ar fi dispus să îl înveţe,

cel ce se-ncumetă-a privi-n tăcere

să-L vadă-n faptele ce par răzleţe

pe Cel ce, Singur, ştie-a lor durere

 

Şi le păstrează-n viaţă prin Iubire,

cel ce-n poeme-ncearcă să cuprindă

Esenţa vie-ascunsă-n elixire

şi din tabloul Vieţii să desprindă

 

Ce Pictorul a vrut să-nfăţişeze

prin umbrele pe Chipul nemuririi,

cel ce-ndrăzneşte să se adreseze

prin efemere versuri, omenirii,

 

Muindu-şi pana-n disperarea mută,

reînviind speranţa şi-n cuvinte

Întreaga lui iubire aşternută,

din toate câte sunt, luând aminte,

 

Cel ce avea atât de mult a spune,

Cândva, prin rimele-i meşteşugite

ar mai putea un alt poem compune

decât cel al tăcerii nesfârşite?

 

de Elena Liliana Popescu

Legutóbb szerkesztette - P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.