Narancs ködlámpák cikáznak a vizes betonon, – A ködlámpa nem sárga, ráadásul kizárólag ködben használatos és lakott településen kívül, így a képszerűséget már ezzel agyon is vágtuk.
egymagam sétálok a pesti utakon. – Ragrímmel indítani nem valami szerencsés megoldás.
Vállamra ülnek a növekvő házszámok,
Fázik a kezem, de mégiscsak rágyújtok,
Ha így megyek, egyenest, hozzád érhetek,
Ha követem a cikázó narancs fényeket, – Itt egész jó ritmust kapna, ha a narancs helyett narancsos lenne.
Ha lenne merszem igazat mondani
vagy legalább a kamuhoz igazat toldani
Ha tehetném, sétálnék, talán két óra hosszát
Sétálnék tovább ezen a végtelen utcán – A páros rímeknek patyolat tisztának kell lenni. Ez nagyon nem az, mert a t és az n a képzés helye és módja szerint is markánsan eltér.
Ha el tudnám viselni hogy a hóválett bánat
Az úton hozzádáztatja télbebújt ruhámat,
Ha mernék, mennék, s mondanék valamit,
Reccsenő szívem szétszkreccselt bakelit.
———————
Ez egy igen jó vers lesz, ha kicsit átböngészed újra. Általánosságban pedig mondom: a ragrímeket a továbbiakban törekedj hanyagolni, ha elkerülhetetlenek, akkor be kell dugni őket a sorközökbe, úgy szólni tudnak, de nem túl hangosan, nem lesznek zavarók. Jelen versben jó kontrasztot ad a mondandó és a páros rímek komolytalansága. Még nem olvastam tőled semmi egyebet, úgyhogy nem tudhatom, nálad mi a módi, van-e módi egyáltalán (az a jó, ha nincs 🙂 ), de a páros rímek az esetek túlnyomó többségében túl játékossá teszik a szöveget, nehéz velük továbbgondolhatót, továbbérezhetőt írni. Neked ez most mégis sikerült, a fenti észrevételeket kérem szépen lereagálni, a verset szögelés után visszavárjuk.
NHI
Legutóbbi módosítás: 2014.01.18. @ 15:28 :: Gáspár Zselyke