Válóczy Szilvia : Zsófi és Zsiráfi

Reggel, mikor felkel a nap

és sárga falra tűzi fényét,

puha ágyban kinyújtózva

kicsi lányom nyitja szemét.

 

Álmos még a pici pára,

jobb oldalán foltos barát

csetlő-botló lábacskája

Zsófi karján bukdácsol át.

 

Nem bánja a vidám leány,

csak mellette maradjon ő,

nem kell ide túl nagy talány,

zsiráf úr ő, előkelő.

 

Mosoly szája víg és rajzolt,

gombos szeme fekete,

szarvacskája füle mellett

égbe törő hegyecske.

 

Nyakában egy zöldes sál lóg,

ruhácskája kantáros,

így mutat Zsó kis barátja,

ki sosem marad magányos.

 

Mert az úrfi nagy kedvence

Zsófi lányom lelkének,

óvodába készülődve

búcsú puszit cserélnek.

 

Nem sok idő, csak egy fél nap,

amit külön töltenek,

nagy az öröm, hogy ha újra

együtt vannak, s ölelnek.

 

Szép az élet barátságban,

ízleld meg az élet sóját,

boldog lehet most már az is,

ki hallgatta e rímes strófát.

 

 

Veresegyház, 2013. június 2.

Legutóbb szerkesztette - Válóczy Szilvia
Szerző Válóczy Szilvia 58 Írás
"Lélekkel hallgassatok, szívvel gondolkodjatok, Istenben éljetek!" "Csak kérj és higgy abban, hogy megkapod!" "A lélek nem lát, de ezen az érzésen keresztül ragadja meg az igazság ereje. Azután az igazság lépésről-lépésre megközelíti a lelket, míg végül felkelti benne a szellemi látás képességét. Az egyik embernél rövidebb, a másiknál talán hosszabb ideig tart; de türelemmel és kitartással mindenki célhoz jut, mert ha a fizikai vakság nem is mindig gyógyítható, szellemi szeme mindenkinek felnyitható, csak idő kérdése, mikor nyílik meg." (Rudolf Steiner) www.valoczyszilvia.extra.hu