Reggel, mikor felkel a nap
és sárga falra tűzi fényét,
puha ágyban kinyújtózva
kicsi lányom nyitja szemét.
Álmos még a pici pára,
jobb oldalán foltos barát
csetlő-botló lábacskája
Zsófi karján bukdácsol át.
Nem bánja a vidám leány,
csak mellette maradjon ő,
nem kell ide túl nagy talány,
zsiráf úr ő, előkelő.
Mosoly szája víg és rajzolt,
gombos szeme fekete,
szarvacskája füle mellett
égbe törő hegyecske.
Nyakában egy zöldes sál lóg,
ruhácskája kantáros,
így mutat Zsó kis barátja,
ki sosem marad magányos.
Mert az úrfi nagy kedvence
Zsófi lányom lelkének,
óvodába készülődve
búcsú puszit cserélnek.
Nem sok idő, csak egy fél nap,
amit külön töltenek,
nagy az öröm, hogy ha újra
együtt vannak, s ölelnek.
Szép az élet barátságban,
ízleld meg az élet sóját,
boldog lehet most már az is,
ki hallgatta e rímes strófát.
Veresegyház, 2013. június 2.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:22 :: Válóczy Szilvia
