M. Laurens : Az ökör utolsó dala

M. Laurens
Az ökör utolsó dala
(Egy marha, majdnem balladája.)

 

Nem születtem én ökörnek,

Apám szilaj büszke bika vala, 

magam is az lehettem volna, 

de megszakadt családunk vérvonala. 

Éles késsel lefokoztak. 

Tinóvá faragott a gonosz gazda, 

tehenek szemében mint hím, 

végleg ki lettem szavazva. 

 

Így lettem felnőttként Ökör. 

Szép kerekre hizlaltak ekkor, 

fejemre nehéz jármot tettek, 

és ezzel véget ért a gyerekkor.

 Szekér elé kötve tengettem 

bús igás-marha életem javát, 

öregkoromra, most göbölyként, 

vágni megyek, elhagyva a tanyát.

 

Most Én választhatok végre, 

cipő leszek, vagy nadrágszíj talán,

jól elverem majd a gazda fiát, 

kemény leszek, mint jó atyám!

 

 

Pest-Buda 2012. március 18.

Legutóbb szerkesztette - M. Laurens
Szerző M. Laurens 208 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )