Szilágyi Hajni - Lumen : Ritmuszavar

“Szívemet veri
a rendfenntartó idő;
szívem visszaüt.”

( Fodor Ákos )

 

 

 

 

 

Mint valami fájdalmas sikoly

a kihalt utcán, olyan ma

az ébredő nyár. Csupasz testén

ezeréves rajzok sírnak, körülötte

kopott járdák hajnalodnak.

A ráncos csönd magányosan

árad az égig nyújtózó házak

közt, de hiába a nap, a fény,

a rohanó idő két kezével

szorongatja az éjszaka falai

közé szorult álmokat.                                                        

 

Fenn a magasban bomlik a tiszta,

madárarcú felhőkbe kapaszkodva.

Lenn a mélyben dübörög a csend.

Millió darabra, színre, hangra

hull a magára hagyott pillanat.

A jelenünk lassan olyan, mint

egy múltbéli világ. Rom és sár…

A szavak egyre jobban fojtanak,

pedig még ki sem mondtuk, csak

valahol a bordák alatt,

ahol a szív néha kihagy, leáll…

eltévedve keresnek valami

szeretést, valami fészket.

Hangodat. Hangomat. S közben

hazudjuk az éjszakákat s benne

a nappalokat.

 

Szemünkben elmosódnak a fények.

hallak, de nem látlak…

Most semmi nincs. Csak a zúgás,

csak a hömpölygő kiáltás, mi itt

maradt az összegyűrt arcú estből.

Körbenéz a reggel. Szemében

megfáradt remény ül. Körbenézünk

mi is, de hallgatásunk a falakhoz tapad.

Háttal egymásnak. Háttal a világnak.

 

Árvaság kúszik a fűzfák szomorú

árnyékára, emlékek hordalékát

viszi a zajos víz. De vajon merre

a part, merre a Híd. Hol a Nap, a Hold.

És hova zuhannak a csillagok?

és hol vagy te, s merre járok én…

 

Nincsenek igenek, se nemek.

Kócos napok vannak. És nyár.

A félelem medret ás körénk,

látlak, de nem hallak…

…hisz a szavak egyre

rendezetlenebbek,

egyre jobban fojtanak …

 

Legutóbb szerkesztette - Szilágyi Hajni - Lumen
Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 0 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"