Miska biciklivel ment a kocsmába. Oldalt letámasztotta, bement, kért sört, konyakkal. A harmadik fordulóban odaült egy idegen fazon.
— Mit iszol haver?
— Sört konyakkal!
— Vendégem vagy!
Iszogattak!
Jó félóra múlva Miska teljesen elázott.
— Haver te jól eláztál! Gyere, hazamegyünk! Mivel jöttél?
— Bi-biciklivel.
— Melyik az?
— Aa llegffénnyessebbb. Moost vve…vettemm!
A cimbora elment a bicikliért.
— Fogd meg, mindjárt jövök!
Miska fogta a saját biciklijét és várt. Nem kellett sokat, jött a cimbora.
— Köszi, haver, hogy megfogtad, nekem már mennem kell. Szevasz, siess haza.
Felült a csillogó kerékpárra, és elkerekezett.
— Szevasz, haver, rendes vagy! — köszönt neki Miska, és elindult haza gyalog.
Otthon az asszony kérdi.
— Hol az új biciklid? Hol van? Ott hagytad? Te tökkelütött szerencsétlen!
Miska azonnal józanabb lett…
— Hát, a kezemben volt, a haver elvette és elment vele haza! Azannyaúristenit, át.aszott! A kurva anyját!
— Oszt ki volt az a haver? Te, te szerencsétlen hülye, azt se tudod ki volt?
— Nem. Nem ismerem, soha nem is láttam! — mondta, szinte színjózanon.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: Győri Irén
