George Tumpeck : Zorro halála

 

 

Don Corleone de la Mosómedve csámpásan botladozott a kertek alatt. Maffiózóhoz híven álarcot viselt, ami miatt gyakran lezorrózták, de nem érdekelte. Ilyenkor dühösen legyintett, majd a Keresztapa című filmből eldúdolt néhány betétdalt. Általában ez használt. Mindenki elsietett a dolgára. Már két napja nem evett, mert az új előírások szerint a kukákat zárható fedéllel látták el.

      — Disznóság — morogta. Felvette legmegnyerűbb mosolyát, amitől a keresztes-pók is keresztet vetett, és elindult a panaszirodába, ami a tölgyfa második ágán volt. Itt kuksolt ugyanis Mr. Bagoly, a kiköpött hivatalnok. Tágra meredt szemekkel hallgatta Don Corleone de la Mosómedve elhadart panaszát, majd hosszas megfontolás után azt mondta:

      — Huuu! Lebetűzné, kérem?

      — Mit?

      — Hát, kezdjük a nevével.

      — Attól még nem nyílik a kuka — morogta dühösen, majd betűzni kezdte. — D O N  

      — Elrontottam — mondta a Bagoly —, kezdhetnénk elölr?l?

      — Nem kezdhetnénk — válaszolta határozottan Don Corleone de la Mosómedve. — Írja azt, hogy Zorro.

      — Nah, miért nem ezzel kezdte. Hány z-vel írják?

      Zorro vicsorogni kezdett.

      — Nincs is benne Z — hörögte.

      — Hah, maga hazudik — mondta a rafinált bagoly —, nem tudok foglalkozni a panaszával, a saját nevét sem tudja. Azonnal menjen Kacagó Hiénához, az majd ki is röhögi.

      A kacagó hiéna unottan hallgatta Don Corleone de la Mosómedve panaszáradatát, majd komótosan papírt, ceruzát vett elő. 

      — Neve?

      Zorróval forogni kezdett a világ, de azért elhadarta.

      — Lebetűzné, kérem? 

      Sikoltva felugrott és kirohant Mr. Kacagó irodájából, akinek hangos kacagása még sokáig kísérte.

      — Na, ezzel megvolnánk — mondta Mr. Kacagó és kényelmesen elhelyezkedett. 

      Mosómedve belátta, itt nem segít semmi, csak a brutális erőszak. Felkereste Ursulát, akit röviden csak Ursus Maximus Grizzlymusnak hívtak.

      — Na, idefigyelj béna medve, én megmondom neked, hogy a göthös fehér-ember a falu szélin az egyik kukába mézet rejtett. Tudom, te szereted, de úgysem tudod kinyitni a kukát.

      Ursus Maximus Grizzlymus felkapta a fejét, és a közelben fekvő hatalmas követ Don Corleone de la Mosómedve felé dobta.

      — Mi az, hogy nem tudom kinyitni? — kérdezte dühösen. — Ki mer ilyet állítani?

      — Hát az egész erd? tudja — mondta Zorro és ennél a mondatnál beugrott egy fa mögé.

      Ursula korát és alkatát meghazudtoló gyorsasággal felpattant.

      — Na, hol vannak azok a kukák — kérdezte szigorúan. 

      Zorro lelkesen mutatta az utat. A faluszéli kisház mellett szépen, sorban sorakozott a három, gondosan lezárt szemetes.

      — Te ismered azt a játékot, hogy itt a piros, hol a piros?

      — Nem ismerem — értetlenkedett Ursula.

      Don Mosómedve nyelt egyet.

      — Es azt, hogy itt a méz, hol a méz? 

      — Azt ismerem.

      — Na, hát az ugyanaz.

      — Nem ugyanaz, te azt mondtad piros, és a méz az sárga.

      — Te hülye vagy — mondta a Don — és béna is vagy, és úgysem tudod kinyitni!

      Ursus Maximus Grizzlymus felhorkant és pillanatok alatt feltépte a három kuka tetejét.

      Don Corleone de la Mosómedve nem sejthette, hogy a kukásautó egy fél órával megelőzte őket.

Legutóbb szerkesztette - George Tumpeck
Szerző George Tumpeck 301 Írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem