azt akartam tilalomfák közé szoríts
de folyton csak karodba kapsz
kényelem s kegyelem puhasága tart
a világ kopott gépezetéb?l társaságunk kihull
akár az a pillanat
mikor nem vágyunk holnapot se múltat
s nem untat a tér a görbülések fizikája
csak a hajnal köde rejt – harmat? –
s a ferde sugárkévékben
szobánk sarkát csiklandozó ?szök kend?zetlen fegyelme
látomásom vagy csupán most
ma
de amikor álomnehéz pillám alá suttogod: „kifliben”
a hazafelé repülés izgalma tart
ölelés(ed)ben
