Marthi Anna : Bókhiány

Hiányoznak a szemt?l

szembe bókok.

No, nem a versek.

Csak úgy, amit a száj

kibök, de miel?tt

a tudat odaérne.

Jóles?, meleg szó,

felf?zve, ismer?s,

tenyérbemászó,

“illik rá éppen” ténye.

Szeretem a nefelejcs

virágot, s bár én sem

vagyok kékszem?,

oly szép a színe,

hogy minden apró

darabját szemesnek

nézem. Kit szeretek,

annak szeme barna,

ha nem néz rám,

rúg, harap, gyilkol,

de lényét nem adja.

Pedig selyem kezem,

borogatásként is

szívesen ráteszem

koponyácskájára,

húsba, b?rbe, hajba

öltöztetett, édes –

arcocskája.

Legutóbbi módosítás: 2011.10.16. @ 15:23 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak