Hiányoznak a szemt?l
szembe bókok.
No, nem a versek.
Csak úgy, amit a száj
kibök, de miel?tt
a tudat odaérne.
Jóles?, meleg szó,
felf?zve, ismer?s,
tenyérbemászó,
„illik rá éppen” ténye.
Szeretem a nefelejcs
virágot, s bár én sem
vagyok kékszem?,
oly szép a színe,
hogy minden apró
darabját szemesnek
nézem. Kit szeretek,
annak szeme barna,
ha nem néz rám,
rúg, harap, gyilkol,
de lényét nem adja.
Pedig selyem kezem,
borogatásként is
szívesen ráteszem
koponyácskájára,
húsba, b?rbe, hajba
öltöztetett, édes –
arcocskája.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.16. @ 15:23 :: Marthi Anna