Kezedet fogva mondtam el neked
azt, ami kimondhatatlan.
Szemembe költözött a nagy,
gonosz varázs.
Ez nem az a tett, amely megindokolhatatlan,
csak hát éget minden ily parázs.
Láttam arcod,
és csak ölelni tudtalak
– valahogy elnémult a száj.
Sós es?t hoztam neked,
és erny?im csak foszlott dallamok.
Álhangokból összetákolt
szeretet-fájdalom.
Nem néztél rám
– mintha a föld oly érdekes volna –
csak szorítottad kezem.
– Apa, én mindig ott leszek veled.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.03. @ 12:54 :: Jagos István Róbert