Fényhálót vet a hold,
hurkokat sz? körém,
csillagból sziporkát
színez álmom egén.
Alszol, s én hallgatom:
itt neszez sóhajod,
a tisztalelk?ek
nyugodt álmát alszod.
Becéz? ujjakkal
árnyat simít szemedre
– csend csorog a kertre –
az éj csak oson egyre.
