Ahogy a tengernek színeket ád az ég,

 

 

 

 

ahogy szomjad oltja csörgedező patak,

 

ahogy neszező lomb álmot sző pilládra,

 

 

ahogy a friss széna illatába fogad,

 

 

ahogy a vadvirág nektárt ad a méhnek,

 

 

 

 

ahogy sűrű erdő zúgását a szélnek,

 

 

 

ahogy vigaszt adott a kietlen pusztában,

 

 

 

 

magányos lovasnak betyárcsárda fénye,

 

 

 

 

ahogy a jó anya megszidja a fiát,

 

 

ahogy a józanész békét a világnak,

 

 

úgy szeretek adni,

 

 

 

mert a fekete ég, ha az éj holdtalan,

 

 

 

morajló tengerek ringató ölében,

 

 

 

 

leli meg elveszett tündöklő csillagát.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.10.04. @ 04:13 :: Csillag Endre