P. Borbély Katalin : Kaland Valahavoltban – I.

Mesével próbálkoztam…*

 

 

Az ország ahol a történet játszódik, arra van ahol a hegyek kezdődnek, és addig tart ameddig a fák lombja látszik, és amíg a madarak énekét hallani. Régen kezdődött, de az itt élők emlékezetében még mindig él egy ifjú, aki itt barangolt, hosszú útja során megszelídítve vadakat és rosszakat, gyámolítva az elesettet és megtalálva az igaz szerelmet, végül szivárványba burkolja a fényre éhes rengeteget, melyet Varázslatok Erdejének hívnak. Elmondom hát úgy, ahogy utam során hallottam egy idős erdőkerülőtől, aki mellém szegődött, míg átkeltem a végtelen hegygerincen.

 

Ez az ország tulajdonképpen akárhol is lehetne, hiszen van itt hegy és völgy, folyó és mező, városok és falvak, emberek és állatok. Vannak, akik védik, bár olyanok nem igazán, akik támadják. Történetünk Lendin várában kezdődik, a cselekmény pedig a Varázslatok Erdejében és a Próbák taván játszódik. Az emberek békében éltek, dolgoztak, úgy, mint bárhol máshol. Az igazságos és méltóságteljes vezetésnek köszönhetően tisztelték a környező országok is. Amióta Martin király még ifjú herceg korában beleszeretett és feleségül vette Luciát Borostyánból, biztosítva volt az ország békéje és nyugalma. Az ifjú pár Martin trónra lépése után nem sokkal már gyermekáldásnak örülhetett. A gyönyörű kisfiú az Ármin nevet kapta. Szülei megelégedésére igen eszes és jó érzésű volt már gyerekkorától. Az uralkodó pár boldogsága akkor vált teljessé, amikor megszületett kislányuk is. A két gyerek igazi jó testvérként nőtt fel, együtt játszva és tanulva, soha nem feledve, hogy majd egyszer ők vezetik ezt a gyönyörű és gazdag országot.

 

Örömökben csak egy fájó pont volt, de ezen is igyekeztek úrrá lenni. Az, hogy Míra vakon született, csak növelte a családban az összetartást és törődést. A nép is elfogadta ezt az állapotot, hiszen a királylány kedvessége és bája rabul ejtette a szívüket.

 

A palotától messze, a Varázslatok Erdejében nem volt ilyen békés az élet. Az erre élő emberek kihasználták az erdőt, vadásztak, fát vágtak, és sokszor nem gondoskodtak a természet megóvásáról és megújításáról. Az erdő egy darabig némán tűrte a dolgot, de aztán amikor az irtások miatt a lombok úgy megritkultak, hogy a napsugár egy pillanat alatt áthaladt a valaha oly sűrű lombkoronán, valami megváltozott. Az éj leple alatt gyökerek nőttek karvastagságúra, ágak fonódtak össze, hogy áthatolhatatlan akadályt képezzenek és megvédjék az állatokat. Az akció az Öregtölgy vezetésével jött létre. Ő adta tudtára irdatlan lombja suhogtatásával mindenkinek, mit tegyenek. Amikor úgy érezte, hogy már többet nem tehet, segítségül hívta a viharokat, és a széllel üzent Frics boszorkányért és Ágonfánt törpéért, hogy varázslataikkal segítsenek megvédeni az erdőt. Jöttek is és egymást túllicitálva adták a tippeket, de mielőtt mindenféle varázslatot hajtottak volna végre, Frics más irányban kezdett gondolkodni.

– Te itt élsz Tölgy! Nincs itt egy ember, akiben lenne annyi tisztesség, hogy valamit megpróbáljon helyrehozni? – kérdezte az egyik vita után.

Öregtölgy elgondolkodott.

– Talán! De miért pont ember lenne? Én nem bízok benne!

– Ha volna köztük arra érdemes, törleszthetne.

– Csak egy ilyet tudok: Korlint. Ő soha sem bántotta az erdőt, több állatot mentett már meg csapdákból és különböző bajokból.

Még sokáig tanácskoztak, végül úgy határoztak, hogy felajánlják az erdővédő állást Korlinnak. Süvöltővel, a széllel üzentek érte, s amikor megérkezett, Frics előállt, hogy beszéljen vele:

– Az ember eddig kihasználta az erdőt. Ennek most vége. Te lehetőséget kapsz, hogy helyre hozd a hibát. Vállalod–e?

– Én szeretem az erdőt. Vállalom!

– Akkor halld a feltételeket:

1)      Kapsz egy házat az erdő közepén. Bárhova mehetsz, de az Ovális tisztáson túl nem.

2)      Feladatod, hogy óvd az erdőt és az állatokat.

3)      Kapsz néhány varázslatot, de ezt csak végveszélyben használhatod.

4)      Öregtölgy majd felügyeli a ténykedésed.

– Teljesen egyedül?

– Nem leszel egyedül, csak ember nem lesz veled.

– Mi lesz, ha nem vállalom? Vagy ha nem sikerül?

– Akkor az ember megismeri a természet erejét, és megfizet azért, amit elkövetett – dörmögte Öregtölgy és fenyegetően megsuhogtatta hatalmas lombkoronáját.

– Megpróbálom! – mondta elszántan Korlin.

Nos! Itt egy teleszkóp: ha belenézel, a házad teraszáról láthatod az egész birodalmadat. A varázstekercseken, olyan varázsigék vannak, amelyekkel megvédheted magad, az erdőt és otthonodat, illetve hívhatod Öregtölgyet. Menj hát és ne feledd, mit ígértél! Meglásd, az erdő meghálálja.

 

( folyt. köv.)

Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:22 :: P. Borbély Katalin
Szerző P. Borbély Katalin 59 Írás
1967-ben születtem. Hosszúpályiban van az otthonom, de Komáromban dolgozok Alapító tagja voltam a Hosszúpályi alkotó klubnak. 15 éve írok komolyabban. Elsősorban prózával próbálkozom. Tagja vagyok az Irodalmi Rádiónak, és a Klárisnak. Írásaim az ő antológiáikban jelennek meg.