most a semmi sem múlik el így, szokatlan,
csak táncol az ?sz, s halált hoz, kicsit elnyel
végs? napsugárt kortyol a részeg avar
a h?ség mámorban ? még sikolyt lehel
gondolat medrébe kúszik hangulata
míg sorsának brokátba sz?tt szálán mereng
hisz olykor aranyban úszik és hallgatag
de ma büntet a haragvó lét, s ? eseng
kristálysírba fekteti eképp a bánat
ahogy haldoklik a nyár, s a tér megszeppen
az érintés értelme meggyón a mának
– hálátlan merevség, fuldokló testeken
Legutóbbi módosítás: 2010.11.19. @ 13:34 :: Szinay Balázs
