Reggel Mark dolgozni ment, Kim gyorsan elpakolta a ruháit, elhozta a reptérr?l a csomagokat, s miután otthon lepakolta ?ket, elment átvenni az irodát. Jobb volt, mint amire számított. A Downtownban, Miami belvárosában egy irodaházban, de a harmadik emeleten és amit?l els? látásra beleszeretett: nem zavarta a kilátást semmi. A legközelebbi magas épület messze volt. Két meglehet?sen nagy helységb?l állt az iroda, el?tér – melyben asztalkát s székeket lehetett elhelyezni –, egy teakonyha, toalett és egy zuhanyfülke is tartozott hozzá, ami meglepte. Nagyon jó ötletnek tartotta. Aláírta a szerz?dést, majd úgy gondolta, körülnéz a környéken. Az irodaépület közelében húzódott a Bayside Marketplace, Miami hatalmas bevásárló és szórakoztató centruma. Butikok, különféle árucikkekkel, apró galériák, mint ékszerdobozok, éttermek és kávézók váltották egymást. Az egyik galéria el?tt megállva arra gondolt, hogy milyen jól mutatnának a kirakatában Sarah képei. A galériától nem messze volt az, az étterem, ami a csapat törzshelye. Beült, és megebédelt. Mire befejezte, érezte, hogy nagyon elfáradt, így hazament. Délután megbeszélte a mesterrel az iroda felújítását, miszerint másnap megkezdhetik a munkát. Új tapéta, burkolat. Megrendelte, a bútorzatot is. Arra gondolt, hogy ha a szülei úgy döntenek, hogy utána jönnek, az apja elférne a másik helységben anélkül, hogy zavarnák egymást. Mark hívta, hogy elmondja, a csapat szeretné, ha este összegy?lnének. Lenne-e kedve hozzá? ? örömmel mondott igent. Annyira hiányoztak már.
– Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy én készítenék vacsorát, és itthon jönnénk össze? – nézett az órájára.
– Nem fogsz nagyon elfáradni? Még er?södnöd kellene – kétkedett a fiú.
– Beszéld meg velük, én meg bevásárolok. – Kim hangja határozott volt.
– Vettem, értettem! S ha nem is hallottad, összecsaptam a bokám is.
Kim nevetve levette slusszkulcsát a bejárati ajtó melletti kulcstartóról, felvette táskáját és elindult a kocsijához. Élvezte a vásárlást. Húst, zöldséget, gyümölcsféléket vásárolt. Aztán hazaérve nekilátott az ételek elkészítéséhez. Alig várta, hogy este legyen. Míg sült a hús, megterítette az asztalt. Virág is került rá, és bor, sör, üdít? a h?t?be.
Markkal együtt érkeztek a többiek, és még bens?ségesebb volt a hangulat, mint az el?z? közös vacsorák alkalmával. A téma is változott, sokkal többet beszéltek az élet dolgairól, valóságos filozofálgatásba sodródott a beszélgetés, és Kim újabb oldalukról ismerte meg a csapat tagjait. Az érzelmekbe hatoló témákban is érezhet? volt a közös nyelvezet.
A két hét alatt, míg csinosították az irodáját, kétszer is járt New Yorkban, átadni a folyamatban lév? ügyeket a cég új jogászának. Ismerték egymást, így könnyebben ment a munka. A szülei, és Claire is örült a hazalátogatásának. Dana kihasználta a lehet?séget, és szóban mondta el neki, hogy elhatározásra jutottak, ahogy tudnak, indulnak Miamiba. Második utazása el?tt megtudta, hogy lakása elkelt, így rendezte a pénzügyi vonatkozásait, és boldogan tért haza.
Hamarabb lettek ügyfelei, mint ahogy várta. Fél év telt el az iroda megnyitása óta, és már alig látszott ki a munkából. Szigorúan megfogadta azonban, hogy hétvégén nincs per, paragrafus, fellebbezés. Csak pihenés, leveg? napfény és víz. A hangulatos kis étterem mellett gyakran náluk gy?lt össze a csapat, és ilyenkor Ted is bejött Largoból. Troy is az irodában végezte munkáját, a bejárat felett tábla hirdette: „Parker & Parker ügyvédi és könyvel? iroda.” Sarah két csodálatos hetet töltött náluk els? alkalommal, s Key Largo annyira leny?gözte, hogy több képet festett róla. Egy Kim és Mark nappalijának f?falát díszítette. Ezüst is megszokta az új helyet, felügyelettel ugyan, de a kertbe kimehetett leveg?zni, mozogni kicsit. Eleinte féltékeny volt Markra, de id?vel megszerette. Ha kés?bb jött haza, mint Kim, odaült az ajtóhoz, és ha meghallotta az autója hangját olyan hangon nyávogott, hogy a lány azonnal tudta, hogy Mark pillanatokon belül belép. Este, ha otthon voltak, a fiú mellé feküdt le, a két mells? lábát a combjára téve várta, hogy álomba simogassa. Egy évvel kés?bb, hogy Kim Miamiba költözött, kit?zték az esküv? napját. Sarah és Sue örömmel vállalta a koszorúslány szerepét, így barátn?je napokkal el?bb érkezett New Yorkból, hogy legyen id? felkészülnie. A vacsorát az ismer?s étteremben rendelték meg, ahol annak idején a csapat összegy?lt. Mindenki lázasan készül?dött. Az esküv? el?tt három nappal, délután három órakór menyasszonyiruha-próbája volt Kimnek, és Marknak utolsó öltöny próbája. Megbeszélték, hogy a fiú veszi fel Kimet, mert ? jön messzebbr?l. Ebéd után felhívta ?t, hogy pár percet késhet, mert le kell merülniük, valami probléma miatt. Kim nem csinált bel?le gondot, összepakolt, úgy gondolta, hogy a próba után már nem megy vissza az irodába. Öt óra körül érkezett Claire gépe, természetes volt, hogy Markkal együtt mennek érte. Az utolsó dossziékat pakolta be a szekrénybe, megcsörrent a mobilja. „Úgy látszik, mégis id?ben tudunk menni” – gondolta, s az apró készülékért nyúlt. De nem Mark, hanem Sue neve volt kiírva. „Biztos, még mindig nem jó a koszorúslány ruhája. Szegény milyen dühös lehet.”
– Sue! A ruhád. Még min… – akarta kérdezni.
– Kim! – fojtotta bele a szót a lány. – Mark elt?nt!
Sue hangja annyira kétségbeesett volt, hogy borzongás futott keresztül rajta.
– Hogyhogy elt?nt? Mi az, hogy elt?nt? – esett kétségbe, türelmetlenül.
– Itt vagyok a hajón. Nem jött fel. Már rég fent kellene lennie!
– Kimegyek! Azonnal indulok. Ha a kiköt?be érek hívlak, hogy merre kell mennem. Felkapta a táskáját, és a kulcsát. Az apja az irodájában dolgozott.
– Apa! Mark nem jött fel a merül?kkel. Oda megyek. – S már ki is fordult az ajtón. Troy felugrott a székéb?l, de mire megkerülte az asztalát, a lánya már elt?nt a folyosóról. Visszament a helyére, lenézett az utcára. Kim akkor ült be az autójába. A mobiljáért nyúlt hogy felhívja Danát, de meggondolta magát. Nem akart ráijeszteni, úgy gondolta hazamegy, és szóban mondja el, hogy baj van. Hátha addigra kiderül, hogy minden rendben van. Kapaszkodókat keresett, mert az nem történhet meg…
Kim ?rült tempóban hajtott, a kiköt? felé. Csikorogtak a kerekei a kanyarokban, a járókel?k csodálkozva, vagy felháborodva néztek a fekete sportautó után. Talált egy parkolót, közel a kikötött jachtokhoz. Kivette a keszty?tartóból a Sell? indítókulcsát, lezárta az autót s már a hajó orránál volt. A Sell? közepes méret? jacht volt, és ahogy megvették, Mark azonnal megtanította ?t is vezetni. Le is vizsgázott, így nem volt gond, ha valamiért egyedül kellett mennie valahova. Mikor már a fedélzeten volt, akkor hívta fel Suet, aki megadta a koordinátákat, és Kim elindult. Ahogy elhagyta a kiköt?t, megcsörrent a mobilja. Az anyja hívta. Közben az apja hazaért, és elmondta, mi történt. A lány csak annyit válaszolt anyja kérdésére, hogy úton van, ha többet tud, telefonál. Mikor megérkezett, a fiúk segítették át az ? hajójukra. Mindenki meg volt rendülve, Sue szeme piros volt a sírástól.
– Le akarok menni! – nézett körbe a fiúkra Kim.
– Nem mehetsz le, Kim. Beöltözve, palackkal vannak lent Rick és Victor. És persze Mark is. Nincs min?sítésed. Largoban más volt…
– Muszáj lemennem! Mark bajban van, és nekem le kell mennem hozzá! – nézett újra körül könyörg?n.
– A fiúk tudják, a dolgukat. Hidd el, csak akadályoznád ?ket! Keresik Markot – próbálta Ivan nyugtatni.
– Mennyi id?re van még leveg?je? – fürkészte szemüket a lány.
Csend. Összenézzek, de nem szólt senki semmit. Volt, aki lehajtotta a fejét, volt aki elfordult. Ekkor értette meg, hogy a baj már nem csak az, hogy nem találják. Leült, és arcát kezébe temetve sírni kezdett. Sue mellé ült, és átfogta a vállát, de vigasz helyett ? is újra elsírta magát. Csobbant a víz, és Rick merült fel. Mindenki a hajó korlátjához ugrott. Kim nem fért oda, így a fiú nem láthatta, hogy ott van. Kezében egy palackot tartott fel.
– Megtaláltam a palackját… De ? nem volt ott – fújt egy nagyot, és épp akkorra csinált helyet magának Kim a korlátnál.
– Neeem!… – sikoltott élesen, és át akarta vetni magát a korláton. Patrick és Ivan épphogy el tudta kapni. Leültették, Sue újra mellé ült, másik oldalára Ivan ült le. Közben Patrick elvette a palackot Rickt?l. Victor abban a pillanatban emelkedett ki a vízb?l vállig. A csobbanásra Kim ültében hátra fordult, így jól látta, ahogy nemet intett a fejével.
– Még visszamegyek… – nézett Kimre, és a többiekre.
– Mennyi id?re elég a…
– Figyelem – fojtotta bele a szót Patrickbe, és lemerült.
Victor felkapaszkodott, az ? palackja kiürült. Kim a többiekre nézett.
– Mi lesz most? – nézett Ivanra üveges tekintettel.
? körülnézett segítségért, de mindannyian zavarban voltak, nem tudta, mit mondjon. A lány úgy érezte, pillanatok kérdése és meg?rül. Ekkor egy távoli motorzúgást hallottak. Mindenki arra fordult. Messzir?l meg lehetett ismerni Ted hajóját. Elöl a kajüt felett, egy keretet hegesztett fel, és a közepén hatalmas keres? reflektor volt feler?sítve.
– Honnan tudta meg? – gondolkodott hangosan Patrick.
– Én szóltam neki, amikor Kimnek is…– válaszolt halkan Sue, s magában megkönnyebbülve felsóhajtott.
Ted gyorsan igyekezett feléjük, látszott a víz fodrozódásán a hajó körül. Kim merev tekintettel ült, mintha nem is venne tudomást a körülötte történ? dolgokról. A gondolatai viszont sebesen rohantak. Sue magában azon imádkozott, hogy Ted hamarabb érjen oda hozzájuk, mint ahogy Rick újra felmerülne. És úgy lett. Ted, ahogy a lábát a hajóra tette, csak rájuk nézett, és nem kérdezett semmit. Kim felállt, hogy üdvözölje de látszott a mozdulatain, hogy automatikusan cselekszik, nem igazán van tudatában, mit tesz. A férfi magához ölelte, Kim a vállára hajtotta a fejét, és újra sírni kezdett. Egy ideig így álltak, mikor újra csobbant a víz, és Rick feje jelent meg a hullámok felett. Kisegítették a vízb?l. Látszott, hogy nagyon fáradt.
– Van nálam két palack. Beöltözöl velem Ivan? – kérdezte Ted.
– Persze. Mehetünk.
Azzal átmentek a férfi hajójára.
– Mi történt? – nézett a fiúra, míg elkészítette a palackokat.
– Mark, lemerült Rickkel, és Victorral. Valami szennyez?désfélét kerestünk, valaki szólt neki… Egy szikla körül voltak, mikor Mark mutatta Ricknek, hogy tovább úszik. Kis id? múlva Rick utána ment, de nem találta. Visszament Victorhoz, és mutatta neki, hogy nem találja Markot. Kétfelé indultak a szikla mögé, találkoztak de nem látta egyikük sem. Együtt keresték tovább, de a sziklás részeken túl se volt sehol. Aztán újra lemerültek, és Rick megtalálta Mark palackját.
– Megtalálta a palackját? – Úgy nézett rá a férfi, mintha kísértetet látna.
– Igen… megtalálta – nézett maga elé a fiú.
– Akkor… – nem folytatta, csendben öltözött csak gyorsabban. – Bejelentettétek már?
– Eszünkbe sem jutott… – nézett fel rá a fiú csodálkozva ültében.
– Majd én intézem. Jó lenne, Kimet kihagyni bel?le.
A másik hajóról figyelték ?ket. Mikor elkészültek, felvették búvárszemüvegeiket, kiültek a hajó szélére, és hanyatt belebuktak a vízbe. Nézték, ahogy elsimult a víz felettük. A társaságból azonban már csak Kim reménykedett benne, hogy Markkal együtt bukkannak fel. A sírást abbahagyta mikor Ted feltette a kérdést Ivánnak, hogy vele tart-e. Anélkül, hogy tudomást vett volna róla, a várakozás alatt többször ránéztek, aztán össze, és rettegtek attól, ami egyre nyilvánvalóbbá vált az id? múlásával. Mintha egy örökkévalóság telt volna el. Sóhajtoztak és féltek, hogy Kim megszólal és kérdezni fog. Kínosan igyekeztek kerülni a tekintetét. Senki nem szólalt meg, nehogy elindítsa a beszélgetést. Mindannyian szerették a lányt, mintha a testvérük lett volna, most mégis legszívesebben elmenekültek volna az elkövetkez? események el?l. Ez a felismerés pedig mindegyikükben lelkifurdalást ébresztett. Sue, mint a csapat egyetlen lány tagja a térdére fektette karjait, ráhajtotta fejét, és gondolkodott, hogy miért van ez így? Aztán rövidesen megfejtette. „Amikor Kim feküdt a kórházban élet-halál között, fel tudtunk készülni a legrosszabbra. De ha hirtelen távozik, akit szeretünk, igazságtalannak érezzük a halálát. Lázadozunk a sors ellen, becsapva érezzük magunkat. Nem volt id?nk elengedni. Ebben lehet a különbség.” Annyira fájtak a gondolatai, hogy valósággal megkönnyebbült, mikor az ismer?s csobbanást meghallotta. Két fej bukkant ki a vízb?l. Kisegítették ?ket. Levették róluk a palackokat, és segítettek levenni a ruhájukat is. Kim várakozón nézett az érkez?kre, s hirtelen minden világos lett. Szavak sem kellettek hozzá. Ted odalépett elé, átölelte, aztán hirtelen csak azt érezte, hogy a lány csúszik lefelé. Feje hátrabillent, szemei csukva voltak.
– Elájult! – Azzal felkapta és bevitte a kajütbe, lefektette az ágyra mellé ült, és gyengéden megütögette az arcát, mire Kim lassan kinyitotta a szemét.
– Sajnálom Kim! Csak az ég tudja mennyire – simította meg az arcát.
A lány felült, s így az arcuk egész közel került. Halkan szólalt meg:
– Ted! Én… nem élhetek Mark nélkül! Én… nem tudok nélküle élni – s olyan volt az arca, mintha úgy gondolná, hogy a másik nem érti, amir?l magyaráz neki. – ? a másik felem. Te tudod Ted! Kezdett?l fogva tudod…
Ted nagyon szerette Markot, s ? is csak most fogta fel igazán, hogy nem látja többé. Olyan hirtelen szakadt rá a valóság, hogy össze kellett szednie magát.
– Kim! ?… nem jön vissza – hajtotta le a fejét –, már nem jöhet vissza.
A lány nézte ?t egy pillanatig nagy könnyben úszó szemeivel, aztán könyörg? volt a hangja, mikor megszólalt.
– Ne mondd ezt! Mark nem hagyhat itt engem. Tudja, mennyire szeretem. Lehet, hogy valahol úszik felénk…
Ted nem tudta mit mondjon. Magához ölelte a lányt.
– Megtalálták a palackját Kim. Már feljött volna. Te is tudod…
Miközben a vízben keresték Markot, Claire megérkezett a reptérre. Várt egy ideig és nagyon elcsodálkozott, hogy nem várja senki. Próbálta hívni a fiát, de a kabinból ahol a ruhái voltak, nem hallották a csengését. Kim telefonja a Sell?n maradt, így azt sem vette fel senki. De nem csak ?, Troy is egyfolytában hívta mindkett?jüket. Mikor megcsörrent a telefonja, azt hitte, Kim hívja, így végtelenül csalódott volt, mikor a kijelz?n Claire neve jelent meg. Lesápadt, mikor Claire megkérdezte, hogy Markék mikor érnek oda érte? Mivel rossz érzése támadt csak annyit mondott, hogy valami probléma akadt és azonnal indulnak.
– Nem értem, mi történt. Nem érem el ?ket, és nem mentek Claireért a reptérre? Mi folyik itt? – nézett értetlenül Danára, miközben kifordult az udvarból.
– Maradj itt, majd a fiúk közül valaki behozza a Sell?t – simította meg a lány arcát Ted.
– Nem… – rázta fejét a lány – én nem mehetek. Ti menjetek csak… nekem meg kell várnom Markot. Tudod… én nem mehetek el. Mit szól, ha visszajön, és nem talál itt senkit. Neeem! Én nem mehetek… – rázta a fejét.
A többiek idáig az ablakon keresztül nézték a bent folyó eseményeket, s bár egy szó sem hallatszott ki, sejtették, mi történik a kajütben. Sue nem bírta tovább. Belépett.
– Gyere, ülj le kicsit a helyemre! – fogta meg a kezét Ted, és megszorította kissé. Ez azt jelentette, hogy ne ellenkezzen.
Felállt, és kiment a kabinból. Sue leült a helyére, és magához ölelte Kimet. Együtt sírtak. Közben Ted el?vette a mobilját, és beütögette a számot. Valakivel beszélt, aztán eltette a kis készüléket, s a fiúkhoz fordult.
– Rick! Te hozd be a Sell?t, Victor, te pedig az én hajómat a kiköt?be! Ivan, ha ?k elindultak, akkor induljunk csak utánuk! Én Kimmel maradok. Nem lehet magára hagyni, itt akar maradni. A fiúk csak biccentettek, s Rick már indult is át a Sell?re, Victor pedig a Sirályra. Ted visszament a kabinba. A két lány ugyanúgy egymást átölelve ült, mint amikor kiment. Sue ránézett, s a férfi a szemével intett, hogy menjen ki. A lány felállt, s végigsimított a férfi karján, ahogy elment mellette. Ted leült Kim mellé, s csak szó nélkül nézték egymást. Aztán beindult a Sell? motorja. A lány értetlenül nézett Tedre, majd fel akart ugrani, de a férfi lefogta.
– Mark a Sell?n van! Hallod? Itt fog hagyni! Engedj! – akarta eltolni a férfit az útjából, s már kiabált.
– Kim! Kim figyelj rám! – fogta meg a két vállát a férfi. – Rick indította be a Sell?t. Mark… – Nem bírta folytatni. Hiába is mondott volna bármit, és ezt ? is tudta. Amit nem akar elfogadni az ember, azt ezerszer is el lehet mondani, az sem segít.
Beindult a Sirály motorja is, és hallani lehetett, ahogy a Sell? távolodni kezd, és utána Ted hajója is elindult. Kim hallgatózott értetlenül, s ekkor felpörgött alattuk is a motor. Újra fel akart kelni, de a férfi nem engedte. Most azonban a kétségbeesés dühöt váltott ki a lányból, és ellenállt. Dulakodtak, és a férfinak össze kellett szednie az erejét, hogy lenyomja ?t.
– Állítsd meg a hajót Ted! Állítsd meg! – sikította hisztérikusan, majd miután az er?s karokból nem tudott szabadulni, tehetetlen zokogásba ment át. Ted engedett a szorításon, de készenlétben maradt, hogy bármelyik pillanatban megakadályozza, hogy a lány felkeljen.
– Itt akarok maradni! Itt kell maradnom! – ismételgette zokogva.
Így érték el a kiköt?t. Ted azon gondolkodott, hogy milyen módon vigye le a lányt a hajóról, de ? addigra kifáradt, és mint egy bábut, úgy lehetett vezetni. Beültette az autójába, ? ült a volánhoz, Sue Kim mögé.
– Rick! Gyertek utánunk Kimékhez! – szólt ki az ablakon, és azonnal el is indult.
Mikor megállt a ház el?tt, egy autó állt a kapu mellett. Ted kinyitotta a nagykaput, és beállt az udvarra. A másik autóból Doki szállt ki, kezében táskája, és oda ment Tedhez.
– Hogy van? – kérdezte.
– Nem tudom. Elfáradt. Menjünk be! – Kinyitotta az ajtót Kimnek, s kisegítette az ülésb?l.
A lány úgy nézett szét, mintha most járna ott el?ször. Közben Sue is kiszállt, és kivéve a kulcsot Kim táskájából, a bejárati ajtót nyitotta. Ezüst, az ajtónál állt és Suenak el kellett kapnia, nehogy kiszaladjon.
– Hol van Mark? – nézett bágyadtan Tedre Kim.
Nem válaszolt, a kanapéhoz vezette a lányt, és gyengéden lefektette. A Dokira nézett, aki az asztalra téve a táskáját, fecskend?t és egy üvegcsét vett el?. Kim fel sem fogta, hogy ott van. Mikor fölé hajolt egy pillanatra meglep?dött, de fel sem szisszent a szúrásra. Doki a szemével intett Tednek, hogy kísérje ki.
– Hívd fel a szüleit, jöjjenek ide! – súgta Suenak, míg elment mellette – és ne hagyd magára! Azonnal jövök.
Alighogy elment Doki, megérkeztek Danáék Clairerel és Sarahval. Kim az injekciótól elaludt, erre rásegített a stressz okozta kimerültség is. Sue betakarta egy pléddel. Troy dühös volt mikor megérkeztek, hogy egész délután nem érte el a fiatalokat. Azonban mikor meghallották mi történt, teljesen letaglózta ?ket. Claire rosszul lett, szívtáji fájdalmakra panaszkodott. Suenak el kellett mennie, így Ted és Sarah vitték Clairet Dokihoz. A fiúk az udvaron álltak, nem mentek be, várták a híreket. Sueval együtt mentek el.
– Estére még visszahozzuk Mark kocsiját. Nem csengetek be, majd a mobilodat megcsöngetem – szólt vissza Rick.
Ted csak bólintott.
Egy óra múlva érkezett vissza Ted Sarahval. Clairet Doki bent tartotta éjszakára. A férfi megkérdezte zavarna-e, ha maradna éjjelre? Nem szeretné Kimet itt hagyni ebben az állapotában, bár tudja jól, hogy senki nem tud úgy vigyázni rá, mint a szülei. Troy egyenesen kérte, hogy maradjon. A két n? kiment a konyhába szendvicseket készíteni, utána a kórházba mentek Clairehez. Kim aludt, és a két férfi halkan beszélgetett. Ezüst a lány mellett feküdt s fejét – ahogy szokta – Kim vállára hajtotta de most nem dorombolt. Érezte, hogy valami nagy baj történt. Kim apja tulajdonképpen Tedt?l hallotta végre a teljes történetet.
– Cápa lehetett? – kérdezte Tedt?l tétovázva.
– Nem láttak a fiúk cápát, és vért sem. Ha belemart, véres lett volna a víz, és a környék összes dögje ott hemzsegett volna. De akárhogy töröm a fejem, nem tudom, mi történhetett. Hogy került le róla a palackja, és hol volt ?? És félek, hogy sosem fog kiderülni.
– Szegény Kim. Szegény kislányom – fújta ki az orrát az apja.
– Még képtelen vagyok felfogni. Mark gyakorlott búvár. Legalább tudnánk, hogy mi történt!
A két n? miel?tt elment, az asztalra tette a tálcán a szendvicseket, de egyik férfi sem nyúlt hozzá. Ted a régi id?kr?l mesélt, mikor Mark hozzá került. Az útról, amit megtett, amíg ?t egy infarktus után lenyugdíjazták.
– Nagyszer? ember volt – zárta le végül.
– Igen. Tudjuk abból is, ahogy Kimmel bánt és olyan boldogok voltunk, hogy jól kijöttek egymással. Ahogy készültek az esküv?re… Istenem! Azt is le kell holnap mondanunk – mondta elkeseredetten.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:19 :: Tara Scott
