Azt az éneket
t?led tanultam anyám!
Ágyamnál ültél minden este
és fülembe írta hangod.
Érzem ma is, kezem fogod
és mondanád újra, hogy szeretsz,
aludjak el.
Azt az éneket ?rzöm anyám.
Osztottam bel?le kedveseknek.
Ágyukra ültem, fogtam kezük,
s igaz ma már a múltid?be vesznek,
de látom szép arcukat.
A dallam ott él két fiam fülében.
Fél strófa túl az óceánon,
másik fele anyahiányon feln?tt
kisebbikemnél.
A messzeségben els?szülöttem,
tán szép lányait tanítja rá.
Azt az éneket, anyám,
adnám ma Líviámnak.
Szárnyas lelk?nek,
kit visszavárnak
ágyam és házam, magányaim,
pár évre még plántálni
ért? fülekbe, sajátja mellé,
t?led kapottból ötvözött
szép harmóniát.
Látod? Szép zenéd
túlélt b? negyvenhat évvel!
-csataloo-
BGJ.2009.08.22
Legutóbbi módosítás: 2009.08.22. @ 06:13 :: Balog Gábor -csataloo
