Koronák, nemes bíbor, aranytrónok,
Ónix és szárder, csillogó fejékek,
Csiszolt lápisz, vörös cirkon – oly szépek,
Hogy arról még Babilon sem álmodott.
Legyen egy ár, amiért eladjátok,
Mint ezüstért a betlehemi kincset —
És lám, él a Dicsfény, mit az ár megvet,
Mióta Öt Nyelv az értékr?l szólott.
Rubintnál bátrabb és bölcsességében
Nagyobb, mint a zafír és smaragd szikrák,
Horgonyoz az elérhetetlen égen —
Egy gyémántormon, köröttük k?bástyák,
Lobognak a zászlók, s Viktornak hívják,
Ifjú, és mosoly van alkony-szemében.
Occulta
Crowns and imperial purple, thrones of gold,
Onyx and sard and blazing diadems,
Lazuli and hyacinth and powerful gems
Undreamt of even in Babylon of old
May for a price be given, bought and sold,
Bartered for silver as was Bethlehem's-
And yet a Splendour lives that price contemns
Since Five loud Tongues a deeper worth have told.
Braver is she than ruby, far more wise
Even than burning sapphire, than emerald
Anchored more strongly to impalpable skies-
Upon a diamond pinnacle enwalled
The banners blaze, and "Victor" she is called,
Youthful, with laughter in her twilit eyes.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:19 :: Rácsai Róbert
