Kühne Katalin : Mélységb?l magasba

 

Mélységb?l magasba

 

játszi fények süpped? avar

fekete holló kiált klak-klak

leszentül? nap fénypászmája

vörös ég a lombkoronában

 

ne higgy a vészt hozó hollónak

nem vér az csupán lemen? nap

sok év vár rád még meg nem halhatsz

e világban van még feladat

 

erdész öröme ha hull a makk

megújul a tölgy b? termés lesz

jóllakik a vad erd? éled

fák közt dalolnak a madarak

 

hallják erd?t járó emberek

rigók pintyek kakukk énekét

fák alatt fáradtan pihennek

ösvényen haladnak felfelé

 

tekint’nek távoli hegyekre

felszállnak mélységb?l magasba

sasokkal repülnek egekbe

elméjük fényesül aranyba

 

felvillan patak ezüstcsíkja

völgy mélysége szakadéka int

vigyázz magadra óvakodj most

ne szédülj le a hegyormokról

 

lásd meg a mélységben él?ket

segítsd felemelkedni ?ket

válj eggyé velük teljességben

részesülj Isten kegyelmében

 

Legutóbbi módosítás: 2011.10.17. @ 11:53 :: Kühne Katalin
Szerző Kühne Katalin 90 Írás
Nevem Hornyánszkyné Kühne Katalin. ÁÃ?rói nevem az egyszerűség kedvéért Kühne Katalin. 1947-ben születtem Szegeden, de Miskolcon élek pár hónapos koromtól. ÁÃ?rásaim az Irodalmi Rádió honlapján, CD-n és nyomtatott formában jelentek meg, elhangzottak az IR-ben. Eddig két kötetem van: Családi album (Miskolc: Felsőmagyarország, 2007), ami visszaemlékezéseimet és édesapám Töredékek a harctéri naplóból c. írását tartalmazza. A Jel a sziklán c. verseskötet (Miskolc: Irodalmi Rádió, 2007) válogatás régebbi verseimből. A harmadik idén novemberben jelenik meg Idősíkok címmel, az Uranus Kiadó adja ki, ez prózakötet. A Kláris c. folyóiratban és antológiákban szerepelnek írásaim. A könyvek, a természet, a művészetek szeretete kísért végig egész életemben. Szüleimtől, távolabbi őseimtől, barátaimtól az értékek tiszteletét örököltem, ezt próbálom továbbadni utódaimnak.