Seres László : Vágy

2011.10.04. Seres László Vers 8
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Mily akaratlan vágy ez, mely úgy hevít

szárnyaszegettet s tüze elragad,

míg ízlelgetem kerengő nedveit

tested melegének testem alatt,

 

rejtve, féltőn érted lobogó lázban,

hol a világtalannak fény terem

bűn és erény közt végleg leigázva

minden hajnalt lebontó reggelen

 

s a szégyenünk is büszkeséggé érik,

repít a vágyam az ítélőszékig,

hogy újra lángra gyújtva ragyogjon át

 

gyeplő nélkül, ha meg is ostoroz más

érte és nem lesz többé feloldozás.

Halált kérek az utolsó szó jogán.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.10.04. @ 04:13 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.