Becsületkódex
Gyengébbet soha ne támadj,
ahol tudsz, inkább segíts nekik,
a betyárbecsület kötelező,
alattomos viselkedés tilos,
a banda tagjai szolidárisak,
az árulás megengedhetetlen,
öklöd használhatod,
de más eszközt soha,
becsapni csak olyat szabad,
aki korábban erre rászolgált,
ha bármely tag bajba került,
őt támogatni közös kötelesség.
A területet megvédeni,
utcai csatákban részt venni,
a rendet a banda szabályai szerint
fenntartani, mindenki dolga.
Bandatagnak lenni kitüntetés,
ajánló kell, hogy új tag jöhessen,
akit kizártak, többé nem lehet
jelen életünkben.
Hiszipiszi tragédiája
Volt egy fiú a bandában,
örök kételkedő,
„Hiszi a piszi” – mondta ő,
ha hallott valami újat,
rajta is ragadt, s becenévként
hordta magán,
ezért csúszott el az élete
egy tragédián –
mert nem hitt a hihetőnek sem.
Akkor még sok akna, bomba
volt a földben, sőt a földön is,
gyakran játszottuk, hogy kövekkel
megdobálva, felrobbantottuk a kisebbeket
(mi közben fedezékbe bújtunk).
Egy napon találtak egy aknát
(én éppen nem voltam velük),
dobálni kezdték, de az akna
nem robbant fel és ezt a fiúk
kudarcnak ítélték meg.
Hiszipiszi akkor arra gondolt,
hogy ez nem lehet igaz,
arra gondolt, kissé megigazítja,
közelebb ment, hozzányúlt –
és az akna felrobbant.
A robbanásban leszakadt a lába,
gyomra felszakadt, feje tele repesszel,
még élt, amikor megjött az orvos,
aztán elhagyta a bandát,
végleg távozott.
Bombát, aknát még ma is találnak,
de már szerencsére ritka az,
hogy gyerekek játszadoznak vele
(bár ma is megesik olykor,
mert Hiszipiszi mai utódai
sem hiszik el azt, hogy baj lehet!)
Vetkőztetés
Vetkőztetés – aki ma ezt hallja,
szexuális cselekvésre gondol,
pedig anno fő veszély volt,
éjjel, este, kezdő alkonyatkor.
A jámbor hazafelé igyekvőt,
körbefogták és levetkőztették,
elvették ruháit, cipőit, értékeit,
vagyis rablás volt ez a javából.
A bandák ilyenre nem vetemedtek,
sőt védték az ártatlanokat,
sok este álltunk őrt a villamosnál,
és elkísértük a hazaigyekvőket,
magányos nőket, gyermekeket,
öten-hatan, hogy elriasszuk
a zsákmányra lesőket –
mert a vagánybecsületbe
a segítség nyújtás is
beletartozott.
Feketézés
A banda többsége tanuló,
vagy inas volt (ha dolgozott),
de nem kérdeztük, sokszor nem is tudtuk,
hogy ki miből él (ha nem a szüleiből).
De a feketézésbe belekóstolt
szinte mindenki,
amely a maga módján
hasznos is volt, hiszen vidékre járt, aki
koránál fogva megtehette,
vitt és hozott különféle dolgokat,
melyeket csere útján lehetett szerezni.
A törvény tiltotta, mégis sokan „feketéztek”,
a banda egyes tagjai is ebből éltek.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:19 :: Bonifert Ádám
