Bűdi Gábor : Szergej szilánkjai IV. rész

Szergej egy aprócska szobában ül. Fogai között napraforgóhéjat forgat, majd igazi cigány módjára – mintha csak az árokparton ülne – hegyesen és nyílegyenesen kiköpi.
Konstatálja, hogy nem sikerült beletalálnia a hamutálcába.*

 

Ivással kapcsolatos problémák

 

Szergej – erősen alulöltözötten – kibotorkál a konyhába és beszőkült szemekkel kotorászni kezd a polcon kávét kutatva. A félhomályban tapintással érzékeli az ürességet, s konstatálja, hogy a reggel kávéivásilag el van baszva.

    Nem kíván komolyabb előjeleket látni az egész napra, uram bocsá’ az egész hétre vonatkozóan, de azért meglehetősen morcosan kapja magára a ruháit, ül autóba, s indul a legközelebbi Mc felé.

    Az üvegkalitkából kitekintő hölgy jóindulatúan jelzi Szergejnek, miszerint a fogkrémet elfelejtette lemosni az álláról, majd átnyújtja a lezárt papírcsészét. Szergej a poharat a papírtartóval egyetemben az ülésre teszi és széles ívben kifordul. Az első lámpánál cigarettára gyújt, és lakonikus közönnyel veszi tudomásul, hogy a kávé terebélyes barna foltban gőzölög az ülésen.

    Szergej immáron tényként veszi tudomásul, problémái vannak az ivással.

 

 

Legyél Te is dekadens!

 

    Szergej buliba megy. Habár a bulizás – mint életforma – meglehetősen távol áll tőle, a barátok ünneplése már szociális figyelmességből is kötelessége. Szergej későn érkezik, azaz a társaság jócskán a kedélyállapot csúcspontját ostromolja. Szergej akaratán kívül hirtelen a társaság középpontjába kerül, mivel szülinapi köszöntője egy hirtelen beállt csöndben váratlanul hangosra sikeredett, és a „A kurva életbe! Húúú de kibaszott vén vagy már!” felkiáltás nem illeszkedett harmonikusan a pátosz és szeretet által körbelengett hangulatba. Arról nem is beszélve, hogy az ünnepelt Szergejnél 10 évvel fiatalabb hölgy volt.

    A döbbenet és a meglepetés csak tovább fokozódott, amikor a kedves köszöntő hallatán a hölgy elérzékenyülve Szergej karjaiba ugrott, és széles mosollyal össze-vissza csókolta.

    Szergej e frappáns belépőt követve magához ragadott két palack szénsavas ásványvizet, kért egy kávét, és beült a sarokba. Visszahúzódása valamiért nem sikerült tökéletesre, mert egy szerfelett vonzó, viszont magányos hölgy rögtön bekerítette és feltette a minden társalgás halálát jelentő, végtelen sziporkázó elmére valló, ezer dolláros kérdést, miszerint: „Hogy vagy?”

    Szergej majdcsak félrenyelte a kávét döbbenetében, és hirtelen kezdte összerakni magában a megfelelő választ, ami ugye egy ilyen átfogó és mélyenszántó kérdés esetében nem lehetett kevesebb 100 összetett körmondatnál. Majd hosszas gondolkodás és kávéskanál nyalogatás után kibökte: „Szarul”!

    A szerfelett vonzó hölgy nem lehetett felkészülve ilyen részletes, lényegre törő őszinte válaszra, mert másodpercekig nem volt képes sem jól, sem rosszul lereagálni Szergejt. Így Szergej megkegyelmezett és mosolyogva odavetette: „Ne aggódj, dekadens művész vagyok, és csak PR-ból mondok ilyesmit!”

    Ühüm – mondta a lány, és nem társalogtak tovább.

 

 

Szergej megdicsőül

 

    Szergejnek – nem véletlenül – kocsmás nosztalgiázós emlékei támadnak fel.

    Huszonéve világmegváltó gondolatok Hajnóczy, Hrabal, Orwell, King Crimson, Hendrix és Morrison lázában égve Szergej rendszeresen járta a lepusztult kocsmákat „Élettanulás” céljából.

    Mivel beilleszkedési problémái sosem voltak, így hamar intenzív közösségi élet középpontjában találta magát.

    Egyszer, egy alkalommal erős felindultságból uszkve hat borsodi világos után egy kerthelyiség kockás abroszát félrehúzva felállt az asztalra és a platánfák lombja alatt szavalni kezdett.

   Ady Endre publicisztikai írásaiból A Farkas nyilatkozatát adta elő néhol a cinizmus, néhol őszinte felháborodottság, néhol az igazságát szenvedélyesen követelő ember felhangjaival.

    Szergej – habár több alkalommal állt életében színpadon – itt megdicsőült. Ahelyett, hogy üres poharakkal dobálták volna meg, avagy elküldték volna a büdös picsába, szórványos tapsot kapott. S ami az elismerés netovábbját jelentette, az este hátralevő részében már nem fizetett az elfogyasztott sörökért.

    Habár így utólag kétségessé válhat a siker értéke, azért Szergej – s ennek most számos oka van – szívesen állna azon az asztalon ismét.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:19 :: Bűdi Gábor
Szerző Bűdi Gábor 40 Írás
Nem vagyok író, s nem vagyok költő. Nem tanultam sem írni, sem költeni, s már nem is fogok. De gyakran túlcsordul bennem az öröm vagy bánat, a düh vagy lelkesedés, s ami átfolyik a peremen az rászárad a papírra. Olvasható formában. Van egy vers, amely megváltoztatta az életemet, beszéljen helyettem: "Hozzám már hűtlen lettek a szavak, vagy én lettem mint túláradt patak oly tétova céltalan parttalan s úgy hordom régi sok hiú szavam mint a tévelygő ár az elszakadt sövényt jelzőkarókat gátakat. h bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos utakon vinni tenger felé, bár verseim csücskére Tőle volna szabva rím előre kész, s mely itt áll polcomon, szent Bibliája lenne verstanom, hogy ki mint Jónás,rest szolgája, hajdan bujkálva, később mint Jónás a Halban leszálltam a kínoknak eleven süket és forró sötétjébe, nem három napra, de három hóra, három évre vagy évszázadra, megtaláljam, mielőtt egy még vakabb és örök Cethal szájában végkép eltűnök, a régi hangot s szavaim hibátlan hadsorba állván, mint Ő súgja, bátran szólhassak s mint rossz gégémből telik és ne fáradjak bele estelig vagy míg az égi és ninivei hatalmak engedik hogy beszéljek s meg ne haljak." Babits Mihály - Jónás imája