Koosán Ildikó : Remy de Gourmont: Este egy múzeumban

Remy de Gourmont

 

Este egy múzeumban

 

                                   Koosán Ildikó fordítása

 

Uralkodók márványkoporsóban, halott-fehérek,

Álarcok, az álmot öröklétbe vezetik át?

Ezek a fányi borostyánnal benőtt oszlop – terebélyek,

Szökőkutak, amik őrzik a szépség mosolyát?

 

Püspökök viaszból, rézpüspöksüveggel,

Anya- gyermekszobor, kálváriák kínjával teli,    

Rabszolganő, akit kígyó tölt el félelemmel,

Diána, haragtól duzzadó büszke keblei?

 

Nő, hosszú, fehér kezekkel, megtestesült fájdalomsziget?

Bronzból e szépséges tekintetek, ezek a drágakövek,

Amik hűtlen szerelmet idéznek, könnyekben állva?

 

Nem. Ami elbűvöl, ingerli képzeletem, és tetszik,

Az árnyékban – s kívüle nem látok más semmit-

Bátortalan kéz fonódik egy meztelen lábra.

 

 

Le soir dans un musée

                       

Les seigneurs blancs couchés dans leurs corsets de marbre,
Larves que le sommeil mène à l’éternité?
Ces colonnes vêtues de lierre comme des arbres,
Ces fontaines qui virent sourire la beauté?

Les évêques de cire à la mitre de cuivre,
Les mères qu’un enfant fait penser au calvaire,
L’angoisse de l’esclave, l’ironie de la guivre,
Diane, dont les seins fiers se gonflent de colère?

Cette femme aux longues mains pâles et douloureuses?
Ces beaux regards de bronze, ces pierres lumineuses
Qui semblent encore pleurer un amour méconnu?

Non. Soumis au désir qui m’écrase et me charme,
Je ne voyais rien dans l’ombre pleine de larmes

Qu’une main mutilée crispée sur un pied nu.

Legutóbb szerkesztette - Koosán Ildikó
Szerző Koosán Ildikó 940 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.