Pilinszky János: Késő kegyelem c. versének átírása.
„Mit kezdjen” az, ki tetszhalott,
a szíve rég jéggé fagyott,
üresen kongó templomát
ölelő hit nem járja át.
„Kit” múzsa se csókol homlokon,
magány méláz a csontokon,
és oly üres ott legbelül:
a semmi sálja ráterül.
„Mit kezdjen”mondd, ki egyedül,
szétnyűtt húrokon hegedül?
Vérző lelkének jajszavát
elnyelik rideg kopjafák!
„Fogódzanék”, de nincs kibe –
beleveszik a semmibe,
matt szeméből könny se hull;
e rút világ halált gyalul.
