Sokadik szivárvány utáni esőtánc,
mert néha várni szimplán kevés,
ágyak helyett sátrazós éjszakák,
ne lámpát, inkább csillagot nézz.
Nyílt ég alatti koreográfia az élet,
ujjaim lassan tenyeredbe csúsztatom,
először csak szemerkél, majd zuhog,
félelmeim csókjaidba bújtatom.
És esernyő lesz minden pillantás,
pocsolya lesz az összes fájó emlék,
ha zuhogni akar, hát zuhogjon,
nélküled a vihar elől sem futnék.
Legutóbbi módosítás: 2015.05.13. @ 19:19 :: Tóth Zita Emese
