Thököly Vajk : Túl közel vagyok a szívhez

Túl közel vagyok a szívhez,

ezért kérges, mint e föld,

minden dobbanása közben,

önsanyargatón üvölt.

 

Derűs pillanatok sora,

mikor kihagy, sírcsend van,

nem hallik a dübörgése,

nem hallik, hogy bennem van.

 

Csak egy rebbenés és vége,

aztán újra megmozdul,

összehúzódva szétfeszít,

végtelenig kitágul.

 

Túl közel vagyok a földhöz,

odafenn csillag ragyog,

de itt születtem a mélyben,

és szívemmel maradok.

Legutóbb szerkesztette - Thököly Vajk