Ritának
Aludj, lányom, álmodj szépet,
magad köré üde rétet,
álmodj hegyet, erdőt, dombot,
ezüst vizű hűs patakot.
Álmodj madárdalt a fákra,
hintsél reményt a világra;
álmodj esőt, kósza szelet,
ahogy szivárványt ereget.
Álmodj tavaszt, kikeletet,
vidámságot, szeretetet;
álmodj virágot a rétre,
napfelkeltét azúr égre.
Aludj, lányom, későre jár,
a világra köd-dunna száll.
Álmodj holdat, csillagokat,
csillámporos égi utat.
Álmodd magad ölelésbe,
ringó karok melegébe;
léted bánat be ne szője,
könnycsepp arcod ne öntözze.
Aludj, lányom, álmodj szépet:
csillagutat, eget, földet,
álmodj világot magadnak,
s maradj meg benne boldognak.
Ha álmodni bánat nem hagy,
jusson eszedbe, hogy te vagy
ki nélkül a világ pőre:
a mindenség hercegnője.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:21 :: Tamási Attila
