Szilágyi Hajni - Lumen : absolve

 

 

Ne akard tudni, hogy vagyok.

Azok egyszerű szavak lennének,

álmaim elrontott vázlatai,

elmaszatolt rajzok életemről, hamis

éji dalok. Kerek erdő közepében

sötét rengetegek, napnyarak, otthontalan

szigetek, rímtelen hiány versek.

 

úgysem értenéd…

 

Nem ismersz. A testem csak álca,

az arcom csak ÁlArc. Istentől kaptam,

talán, rád formázva …

de te összefirkáltad, összegyűrted,

kidobtad a tegnapok születéseiben,

s ami egy életnyi történet lehetett

volna, az apró betűs rész maradt,

az elsárgult lapok lábjegyzeteiben…

 

Kusza vonalak tenyeremben. Valahol

te is ott vagy csendesen,

a csendjeimet nem veheted el tőlem…

de azon túl, és innen hallgatag útvesztők,

csillaghullásba hazudott káprázatok.

Ördögi játék. Pokoli menet, le-fel,

hisz útjaink már nem találkozhatnak,

se a tegnapokban, se a holnapokban.

 

Mert soha nem maradtál, soha nem

is érkeztél, és ha futni, bújni akarsz

előlem…

nem állok eléd. Nem kereslek meg.

Nem döngetek ajtókat, nem török be

ablakot. Összeszorítom szemem,

úgy, ahogy magamra hagytál kitakarva,

idegen álmok nyirkos sötétségében…

 

Hiába lépem le a köztünk

lévő távolságot, hiába tárom

ki karjaimat, nyitom szét kezeimet,

repülni nem tanítottál meg …

Félek az indulásoktól. Ha közeledbe

érek, elfogynak a rajzolt utak,

és ami egy pillanatra közel volt,

az is egyre távolabb van…

 

Menj csak, menj, bújj el, fuss messzire,

hisz együtt már nem férünk el ezen

a világnyi játszótéren. Lehettünk volna

egy egész, de én itt maradtam ebben

a hideg világban érintések, és szavak nélkül,

Hüpnosz mostoha gyermekeként…

 

Menj! Ne nézz hátra!

 

Már úgysem értenél…

 

Szabad vagy Anyám!

 

Isteneink feloldoztak…

 

Legutóbb szerkesztette - Szilágyi Hajni - Lumen
Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 0 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"