Vandra Attila : Légzuhatagban II/3. A cserejátékos

Édesapja meggyilkolása miatt árván maradt Kémenes Kati nem jut be az orvosira. Édesapja húgához költözik Feketehalomba, és n?vérként dolgozni kezd. Nemcsak árván maradt, de hiányzanak a barátai, megszokott életritmusa, még a kézilabda is kiesett életéb?l. Egyik nap arról értesül, a kisvárosban van n?i kézilabda csapat…

 

1.     A cserejátékos

 

 

Nem is ebédelt, futott, hogy beszéljen az edz?vel. Negyed négy után néhány perccel ért oda.

– Jó napot kívánok, Kémenes Katalin vagyok, és szeretném, ha felvenne a csapatba.

– Miért pont kézilabdázni akar? – kérdezte az edz?.

– Ez tetszik a legjobban. Az úszást és a karatét próbáltam, de az nem vált be.

– Termetét nézve inkább a kosárlabdát vagy a röplabdát ajánlanám. A kézilabdához er?sebb izomzat kell, olyan vékony, hogy elfújja a szél.

– Én kézi…

– A szabályokat ismeri legalább?

– Igen. – nyelt egy nagyot.

– Én nem bánom, amúgy is szükségünk van cserejátékosokra. De ma a legrosszabbkor érkezett, épp kupamérk?zésünk van. Jöjjön be holnap délután, négykor. Ne késsen, mert nem t?röm a fegyelmezetlenséget. Addig menjen be a titkárságra, írja meg a beiratkozó kérvényét.

Kati elintézte a beiratkozást. Gondolta, odaszól még az edz?nek, aztán megy, és megnézi a mérk?zést. Legalább megismeri leend? csapattársait. Hirtelen egy teljes er?b?l megsuhintott labda repült felé. Fél kézzel fogta ki. Abba az irányba tekintve ahonnan dobták, egy harmincöt-negyven körüli játékost látott meg, H.C. Mobila Codlea feliratú mezben.

– Dobjál egy kapufát! – szólt rá a n?.

Kati úgy húsz méterre lehetett. A labda hajszállal kerülte el a célt.

– Nem onnan gondoltam, de így is jó! – nevette el magát, majd odament hozzá, és kezet nyújtott.

– Schuster Emma vagyok, a csapatkapitány. Üdvözöllek sorainkban. Látom, kézilabdáztál már – mondta románul.

– Meine name ist Kémenes Kati. Ja, ich habe im Jugendliga Handbal gespielt [1] – fordította Kati németre a szót. 

– Örvendék. Té jól bészél némét. Én nagyon pici bészél magyar. Té mit játszott?

– Am jucat inter dreapta [2] – tért át Kati a románra illend?ségb?l, mivel az edz? csatlakozott hozzájuk. Egy lány kétségbeesett kiáltása szakította meg a beszélgetést.

– Edz? úr, nagy baj van! Carmennek és Cristinának er?sen megy a hasa, azt hiszem lázuk is van!

A férfi úgy kezdett káromkodni, hogy egy trágár kocsis is elszégyellte volna magát, majd Emma is, és futva indultak az öltöz? felé. Kati követte ?ket. Amint szóhoz jutott, rákérdezett:

– Ettetek fagyit a Flora cukrászdában?

– Igen, de nemcsak ?k ketten. A reggeli edzés után többen is ott voltunk.

– És ki evett epreset? – nézett körül. – Csak Carmen és Cristina jelentkeztek.

– Miért? – kérdett rá az edz?.

– A kollégáimtól hallottam, hogy nyolc embert láttak el, mindannyian epres fagyit ettek a Flórában. Salmonella-fert?zésre gyanakodnak. Sürg?sen be kell vinni ?ket! N?vér vagyok, a kórházban dolgozom – tette még hozzá magyarázatként.

– Alina hol van? – vette észre az edz?, hogy még egy valaki hiányzik. – Nem szokása késni!

– Petrescu Alina az ortopédián van, a tizenötös szobában. Ínszakadással utaltuk be egy órája. T?le tudtam meg, hogy van kézilabdacsapat Feketehalomban.

– Ilyen nincs! Ma péntek, tizenharmadika van? A csapat negyedére nem lehet számítani, pont akkor, amikor a legkeményebb ellenféllel játszunk? Pótkapus nélkül még meglennénk. Egy cserejátékos már fájdalmasabb. De Alina is…

– Ionel, meg akartad verni a Steauat? – tegezte le Emma az edz?t. – Akkor meg minek a pánik? Legfeljebb bevesszük Katit cserejátékosnak. Ha minden kötél szakad, még be is állhat egy rövid id?re. Cristina meze szerintem illik rá.

– Lehet, jó játékos voltál az ifiknél, de ez egy másik világ. Majd meglátod. Öltözz be!

Katinak, aki ahhoz szokott, hogy a mérk?zéseiken csak néhány ismer?s és rokon lézeng a lelátókon, furcsa volt a dugig telt néz?tér. Nem minden nap történik meg, hogy a Steaua Feketehalomba látogat. Feltehet?en ilyen tömeget még a C ligában játszó csapattársai is ritkán láttak.

Az els? félid?ben csak üldögélt a kispadon az edz? mellett és hallgatott. A feketehalmiak teljes er?bedobással próbáltak helytállni. A Steaua játékán látszott, hogy tudatában vannak a két csapat közti klassziskülönbségnek, ezért nem er?ltetik meg magukat. Az els? félid? végén négy ponttal vezettek. El?nyük a második félid? elején már hat pontra n?tt, s nem is igyekeztek ezt növelni. Miért tették volna? Kényelmes az el?ny, és aki nyer, az jut tovább… Visszavágó nincs.

A két félid? közötti szünetben jegyezte csak meg félénken Kati:

– Azt hiszem, a csapat túlságosan rájátszik Emmára. Az ellenfélnek csak ?t kell kiiktatnia, s máris tehetetlenek vagyunk.

– A másik gyenge pontunk, hogy a hórihorgas Gâdea Marianaval szemben nem Alina áll a védelemben, hanem a nála alacsonyabb Gabi. Felette Mariana át tud l?ni. Mást kellene találnunk. Például Katit. Eddig is jobbösszeköt?t játszott. – ajánlotta Emma.

– Túl nagy a tét, ne ilyenkor kísérletezünk vele.

– De kell a pihenés! A Steauanak öt cserejátékosa van, nekünk csak kett? és Kati.

– Még meggondolom. Egyel?re Adriana cseréljen helyet Gabival.

Tíz perc telhetett el az második félid?b?l, amikor intett Katinak az edz?:

– Menj be! Csak a védekezés idejére! Támadáskor visszajössz a kispadra. Semmi kezdeményezés!

Már az els? Steaua-támadásnál a kezén csattant Mariana lövése. Sikerült megkaparintania a labdát, átdobta a másik szélre, majd szaladt szófogadóan a kispadra. A harmadik visszatérésekor Gabi intett, hogy maradjon, mert ? még a cip?jét igazítja.

– Semmi egyéni akció! – szólt utána az edz?. – Nem vagytok összeszokva!

A labda körbejárt a félkörön. A Steaua jól helyezked? védelmén nehéz volt rést találni. Katinak mégiscsak sikerült. Mímelte, hogy a széls?t?l kapott labdát középre adja. A labda várható útját követ? véd? mögött rés támadt. Kísértésbe is esett, hogy kapura l?jön, végül az edz? tanácsát követve lemondott róla, inkább visszadobta a szélre. Saveta l?tt, de a kapus hárított. Míg visszafele szaladtak saját félkörükre, Emma lehordta:

– Miért nem l?ttél?

– Mert az edz?…

– Ha még egyszer ilyen helyzetet kihagysz, darabokra töröm a csontjaidat!

– De… – ellenkezett Kati.

– Én vagyok a csapatkapitány! ? csak az edz?! – mondta Emma nevetve. – Látom a mozdulataidról, kiváló a labdaérzéked! – tette hozzá.

A következ? támadáskor régi reflexei azt sugallták, hogy próbáljon átl?ni a bukarestiek fala felett. Pillanatnyi habozása elég volt, hogy a védelem záruljon. Nem állt meg. Felugrott magasra, de ahelyett, hogy l?tt volna, hátradobta a labdát Emmának, akit meglepett a passz, és elejtette. Visszafelé futva, a csapatkapitány szabadkozott.

– Bocs. Akkora tátott szájú vagyok, amekkorát még nem hordott hátán a föld!

Ám az edz?nek más volt a véleménye. Azonnal lehívta a pályáról, és kioktatta.

– Err?l beszéltem! Lehet, hogy a régi csapattársaid számítottak volna a labdára, de Emma nem, pedig a leggyakorlottabb játékos a csapatban. Éveken át az Oltchim Râmnicul Vâlceaban [3] játszott, míg ki nem öregedett. Össze kell szokni ilyen cselekhez! Csak a védelemre mész be, megértetted?

– Meg! – felelte megszeppenve.

Jó öt percig nem engedte be a pályára. Egészen addig, amíg Gâdea Mariana nem l?tt megint egy gólt Gabi fölött.

– Csak védelemre! – figyelmeztette még egyszer az edz?. Meggörnyedve állt a félkörön, hogy ne t?njön fel mennyire magas. Jól számított. A steauasok gólgyárosa fölötte próbált gólt l?ni. Hirtelen kiegyenesedett, kezér?l a labda a félpályán túlra pattant. Megindult érte a versenyfutás. Kati nemcsak jó futó volt, hanem pihentebb is, ? kaparintotta meg. Nem állt le. A kapusnak esélye sem volt. Emma is, Adriana is megveregették a vállát. Az edz? is felfele mutatott hüvelykujjal jelezte, hogy gratulál. Valahonnan a néz?tér közepér?l valaki elkiáltotta magát magyarul:

– Brávó Katóka!

Meglepetten nézett abba az irányba, de ismer?st nem fedezett fel. Mégis Katókának szólította valaki. Édesanyja hívta csak így. Édesapja is Katicának nevezte, mások Katinak, vagy Katikának, csapattársai a Brassói Dinamóban pedig Kátyusának. A kiáltás követ?kre is talált. De ezek már Kátoká-t kiáltottak, nem lehettek magyarok. Meg is látta az ütemesen tapsoló csoportot, de senkit sem ismert fel. A Kátokázásra Adriana is felkapta a fejét.

– Nafene, saját drukkercsapatot is hoztál magaddal? – incselkedett.

– Azt se tudom, kik azok… Nemrég kerültem Feketehalomba.

– A Colorom festékgyárban dolgoznak – világosította fel Saveta. – A volt barátom is köztük van.

– Senkit se ismerek, aki ott dolgozik – magyarázkodott Kati.

– Hol játszottál eddig? – kérdezett rá visszavonulás közben Emma.

– A Brassói Dinamónál. Miért?

– Gondoltam, hátha a Sportiskolánál. Az unokahúgom játszik ott.

– Hermann Ingrid? – keresett szász ismer?st a Sportiskola csapatában Kati. – Kiváló játékos. Loptam is t?le néhány trükköt.

– Például?

– Mímelte, hogy kapura dob, de csak átdobta a véd?k fölött a labdát, és a mögéjük bevet?d? Carmen dobott gólt, miközben mindenki Ingridre figyelt.

– Én tanítottam rá – felelte büszkén a csapatkapitány.

Megkezd?dött a Steauasok támadása. A beszélgetés megszakadt. Emmának sikerült visszaszereznie a labdát, és elkiáltotta magát:

– Katiiiii!

Puskagolyóként indult a biztatásra. Ismét gólt dobott. A Kátókázásba egyre többen kapcsolódtak be.

Visszavonulás közben odaszólt Emmának.

– Ha még beszélsz Ingriddel, mondd meg neki, hogy Kátyusá üdvözli.

– Szóval te vagy az! Gondolhattam volna, hogy nem ingyen van Sztálin-orgona a trikódon! Megpróbáljuk azt a cselt? Ha kiáltom Kátyusá, vet?dsz!

A második sikeres ellentámadást követ? ingerült szóváltás eredménye a Steauanál az lett, hogy elejtették a labdát, mely az oldalvonalon túlra gurult. Amikor Kati le akart jönni a pályáról, az edz? intett, hogy maradhat. Támadás közben elhangzott Emma kiáltása:

– Kátyusá! – de nem l?tt, hanem csak átejtette a labdát a véd?fal felett. A csel sikerült.

Erre a látványos gólra már egy emberként ugrott fel a feketehalmi szurkolótábor. A már-már elül? tapsviharnak az adott új életet, amikor valaki teli torokból elüvöltötte magát:

– Vai de voi, pifanilor! Ne-am înarmat cu KatiuÃ?Ÿa! [4]– Kati ezt a hangot sem ismerte.

A tömeg azonnal átvette, és ütemesen kiáltották.

– Ka-tiu-Ã?Ÿa! Ka-tiu-Ã?Ÿa!

A „LuptÃ?Æ? Steaua! LuptÃ?Æ? Steaua! [5]” már nem is hallatszott, pedig a bukaresti csapat szurkolótábora is keményen próbálkozott.

Mint ahogy nem egyszer történt már a sporttörténelemben, a gyors egymásutánban kapott három gól hatására a steauasok hibát hibára kezdtek halmozni [6]. A feketehalmiak kapusa, Ani is megtáltosodott. A biztatásra felbátorodott Kati a negyedik gólját már a véd?fal fölé magasodva dobta. Amint visszavonultak, a tömeg Kátyusázása közepette is hallotta, amint a Steaua edz?je utasítja a belép? cserejátékosát:

– Ráállsz arra a boszorkányra, mozdulni se tudjon!

Az „árnyéka” mindenhova követte Katit, aki támadáskor hirtelen irányváltásokkal próbált szabadulni t?le. Sikerült labdát szereznie. A Steaua védelme ezúttal elé tornyosodott. Ám neki ez is volt a célja. Felugrott lövéshez, de a háta mögött visszadobta a labdát Emmának, aki ezúttal nem ejtette el, és célt sem tévesztett.

Már csak egy gól volt a különbség.

– Vond ki azt a büdös kurvát a forgalomból! – hallotta visszavonulás közben. Nem tör?dött vele. Még egy perc volt a rendes játékid?b?l. Folytatta a futkározást a pályán. Frissebb, így gyorsabb volt árnyékánál. Sikerült ezúttal Ralucat löv?helyzetbe hoznia. Kiegyenlítettek, de hátra volt még a Steauások utolsó támadása. Füttykoncert fogadta a bíró által megítélt hétméteres büntet?t. Gâdea Mariana állt a büntet?vonalhoz. Eddig egyetlen hétméterest se vétett el.

– Haide fetiÃ?£a, dÃ?Æ?i la barÃ?Æ?, dÃ?Æ?i afarÃ?Æ?! [7] – kiáltotta el magát valaki a feketehalmi szurkolótáborból. Sokan azonnal ütemesen kezdték kiabálni, mások kitartottak a hujjogás mellett. Ezt a büntet?t viszont Ani nemcsak kivédte, de el is kapta a labdát, miel?tt a félkörb?l kigurult volna.

– Kátyusáááá! – indította az ellentámadást. Kati „árnyéka” a hétméteres alatt visszavonult a félpályáig, pont egy ilyen helyzetre felkészülve. A „büdös kurva” viszont az orra el?l mégis elhalászta a labdát, kicselezte, s megiramodott a Steaua kapuja felé. Már l?ni akart, amikor egy rúgás kivette a lába alól a talajt. A sípcsontjába éles fájdalom hasított. A néz?téren fülsiketít? füttykoncert tört ki. A játékid? lejárt.

– Hét-mé-te-res! Hét-mé-te-res! – követelték a szurkolók. Ám a bíró, miután piros lapot mutatott a vétkesnek, a kilencméteresre mutatott. Az egész feketehalmi csapat dühösen reklamált. Ám a füttylovag [8] hajthatatlannak bizonyult:

– Nem volt a kilencesen belül. Csak begurult esés közben. Nem volt egyedül a kapussal, pont az a játékos állta útját, aki szabálytalankodott vele! Egyébként is lefújtam, miel?tt dobott volna!

Hiába bizonygatták az ellenkez?jét a feketehalmiak. Füttylovag dixit [9]! Kilencmétereskor feláll a véd?fal és fölötte kell átl?ni a labdát. Játék közben egy nekifutó játékosnak lehet odapasszolni, de most passz szóba se jöhetett, mert lejárt a játékid?. Helyb?l egyetlen dobásra van lehet?ség, s a dobó el?tt a véd?k felemelt kézzel állnak. Mission impossible! [10] Ha bedobja, gy?ztek. Ha nem, jöhet a hosszabbítás, s a szünet alatt a steauasoknak van lehet?ségük kiszabadulni a „nyomás” alól, a feketehalmiaknak pedig a láthatóan sérült Kátyusá nélkül kell lejátszaniuk a hosszabbítást.

A füttykoncert nem akart elcsitulni. A néz?térr?l különböz? tárgyak kezdtek berepülni a pályára, de egymást is hajigálta már a két szurkolótábor. A feketehalmiak edz?je intett Emmának, próbálja meg a lehetetlent, ami egykor Birtalannak [11] se sikerült.

A hujjogás fokozatosan halkult, de helyét a „Kátyusá, Kátyusá” vette át. Emma megállt a labdával, és az edz?re, majd a földön fekv?re nézett. A csapatkapitány odanyújtotta a labdát. Kati felült, de habozott.

– Katóka, kuglizd beee! – hallatszott át a román nyelv? biztatáson egy magyar mondat.

Felnézett a néz?térre. Már ismer?snek is t?nt a hang, de nem tudta azonosítani a gazdáját.

– Te próbáld meg! – dobta oda Emma a labdát. Feltápászkodott. Fél lábon ugrált a kilences büntet?vonalhoz. Közben le-leguggolt, majd fel-felemelkedett, dobást mímelve. A kilences büntet?vonalról még egyszer, keres? tekintettel pillantott a szurkolótáborra, majd Emmára, aki biztatóan intett neki. Leguggolva várta a sípszót. A füttyre félig felemelkedett, s a felugró véd?fal alatt begurította a labdát. A kapus fentr?l várta a lövést, amely nem onnan érkezett. A labda a terpeszben álló lába között gurult a hálóba [12]. A mérk?zés végét jelz? sípszót elnyomta a hangorkán. A néz?k betörtek a pályára, és a gy?zteseket a magasba emelték. A f?h?st dobálni kezdték.

Kati a néz?térre pillantott. Mindenki a pályára igyekezett, elseperték a rend?rkordont. Egyedül egy magas fiú állt a néz?tér tetején, magányosan. Majd megfordult és elindult a kijárat felé. Akkor jött rá, ki ?. A következ? pillanatban újra éles fájdalom hasított a lábába. Feljajdult.

– Tegyéteek leee! – sikoltott fel Ani. – El van törve a lábaaa! Hívjátok a ment???t!

Ett?l aztán elszabadult a pokol.

– Kurva anyátokat, gazember bukarestiek! [13]

 

– Na, ilyen nyugodt ügyeletre régen emlékszem… – mondta Moraru doktor, az ügyeletes belgyógyász.

– Szerintem a haldoklók is a mérk?zésre mentek… Nekem rossz el?érzetem van, erre még ráfizetünk. Ez vihar el?tti csend – felelte Ileana n?vér.

– Ó ez nem Steaua-Bukaresti Dinamó [14] focirangadó! – legyintett az orvos.

– Doktor úr! Nézze csak! – er?sítette fel a n?vér a televízió hangját. – Benne vagyunk az országos sporthírekben! Tömegverekedésbe torkollott a kupamérk?zés! Megvertük a Steauat!

– Igazad volt a vihar el?tti csendr?l… Kémenes Katalin, az a magas kickboxos n?vérke lenne az ortopédia traumatológiáról, aki összeverte MureÃ?Ÿan doktort? – kérdezte az orvos, miután vége lett a híreknek.

– Sohase hallottam róla, hogy kézilabdázna. Bár a név egyezik – felelte a n?vér.

– Ha ? az, szerintem lövi magát alaposan. Vajon milyen ajzószert használ?

A n?vér már nem fejthette ki a véleményét, mert megérkezett az els? szirénázó ment?autó.

 

 

(Folytatás következik: Munkahely a pokolban)

 

 

 

 

[1] A nevem Kémenes Kati. Igen, kézilabdáztam már, az ifiknél.

[2] Jobbösszeköt?t játszottam.

[3] Az utóbbi évek vitathatatlanul legsikeresebb n?i kézilabda csapata. 1989 óta tizenhétszer volt Országos Bajnok, 1984 óta tizennégyszer nyerte meg a Kézilabda Kupát, volt második és harmadik helyezett is a Bajnokok Ligájában.

[4] Szó szerint fordítva: „Jaj nektek bakák! Katyusával fegyverkeztünk fel!” – A fordítás nem adja vissza a szöveg gúnyos mellékzöngéjét. A „pifan” eredetileg gyalogost jelentett, de katonai zsargonban az els? ciklusos „képzetlen” bakák gúnynevévé vált.

[5] A Steaua szurkolótáborának jellegzetes biztatása: „Harcolj Steaua”

[6] Lásd azt a Magyarország–Dánia n?i kézilabda mérk?zést az Olimpián, amelyen a magyarok kilenc góllal vezettek, de zsinórban kaptak tízet, és elvesztették a mérk?zést.

[7] Hajrá kislány, l?j kapufát, l?dd mellé!

[8] Cavalerii fluierului – füttylovagok – a bírók romániai csúfneve.

[9] Utalás a feltehet?en Aristotelészt?l származó „magister dixit!” latin szállóigére, melynek szó szerinti fordítása: a tanár beszélt. Az ellentmondást nem t?r? szövegek jellemzésére használják.

[10] Amerikai film, Tom Cruise játszotta benne a f?szerepet: „Lehetetlen küldetés.”

[11] Legendás férfi kézilabda játékos a román kézilabda aranykorából. Egy világbajnokságon került hasonló helyzetbe, de neki nem sikerült bedobnia a kilencméteres büntet?t a játékid? lejárta után.

[12] Egyszer nekem is sikerült.

[13] Erdélyben a románok se szeretik a bukarestieket.

[14] A Dinamók a belügyminisztérium csapatai nemcsak Romániában (Lásd pl. Kijevi Dinamo). A Bukaresti Steaua-Bukaresti Dinamó focimeccsek pont olyan hírhedtek, mint az Újpesti Dózsa-Fradi – mérk?zések.

Legutóbb szerkesztette - Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 769 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miutén két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban korházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam klmiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakcióanalzis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.