Avi Ben Giora. : Egy új autótulajdonos dilemmái

*

 

 

Végre! Majd kétévi kuporgatás és lemondás után – nem is említve a házaspár hölgytagja ellenkezésének legyőzésére fordított energiát –, sikerült összegyűjtenie a családnak annyi pénzt, hogy autót vásároljanak. És nem is akármilyent, hanem egy nyugati márkás járgányt. Az autókereskedő előzékenyen és udvariasan bánt az új kuncsaftokkal.

– Nem tudom, kik ajánlottak minket, de biztosíthatom, helyesen tették, hogy hozzánk jöttek, és a lehető legjobb márkát tetszettek választani. A modern, eddig ismert technika, valamennyi vívmánya bele lett építve a járműbe. Beállítható állandó sebesség, klímaberendezés, GPR a tájékozódáshoz, és légzsákok, amik egy baleset során életet menthetnek. A várakozási idő sem olyan vészes, mint régen. Most ki tetszenek fizetni a vételár háromnegyedét, és átvételnél a még fennmaradó összeget. Akkor úgy hiszem meg is állapodtunk már mindenben. Amint megérkezik az „áru”, azonnal értesítem önöket telefonon, hogy hol vehetik át. Gratulálok.

A boldog tulajdonosok ezután hazamentek, és minden nap izgatottan figyelték a telefonjaikat. Háromheti várakozás után meg is kapták az értesítést, hogy átvehetik a kiigényelt járművet. A megadott napon az egész család „testületileg” jelent meg a kereskedőnél.

– Itt kérek egy autógrammot, hogy át tetszettek venni – tolta eléjük a számlát.

– Nincs itt valami tévedés? Mi kiszámítottuk, hogy mennyi pénzzel tartozunk még, és itt más összeg szerepel.

– Semmi tévedés, tisztelt uram. A járműnek érvényes forgalmi engedélyre, rendszámra, és biztosításra van szüksége. E nélkül nem mehet vele ki a forgalomba. Mi teljes körű ügyintézést vállaltunk, ezáltal is biztosítva az önök kényelmét.

– Felesleges volt, mert én megállapodtam már egy biztosítóval, vele szándékozom az összes továbbiakra szerződni. Nem bíztam meg önöket ezzel, kérem, ezt a tételt húzza ki a számlából. Nem vagyok hajlandó felárakat fizetni.

– Semmi felár uram! Mi jóval olcsóbban intéztük el önnek, mint bármely biztosító. Miért tetszik sokallni azt a plusz húszezret? Egy ilyen kiadásnál, ez a húszezres tétel igazán elenyésző összeg.

– Lehet, hogy maguknak az, de nekünk nem. Kérem még egyszer, hogy csinálja vissza az egészet. Én csupán a gépjárműért vagyok hajlandó fizetni. Minden más extra kiadás engem fog terhelni, de én magam akarom ott, és annyiért megvásárolni, ahogy az nekem megfelelő.

– Sajnálom uram, de nem áll módunkban. A rendszámtábla már fel is van szerelve az autójára. És mivel az nem adható ki, csak úgy, ha mellé minden más formaság is megtörtént.

Mit volt mit tenni, az új tulajdonos kifizette a húszezres felárat. Miután kényelmesen elhelyezkedtek, elindultak. Az autószalon kihajtóját elhagyva besoroltak a forgalomba. Mivel még nem volt elég rutinja az új tulajdonosnak, hibát követett el, melynek koccanás lett a következménye.

Pillanatok alatt, hatalmas torlódás keletkezett.

– Maga volt a hibás! – támadták le a gyakorlott autósok.

– Még, hogy én? Maga legalább nyolcvannal csattant belém, holott a megengedett sebesség hatvan kilométer.

Szó szót követett, kihívták a rendőrséget, akik nekiálltak méricskélni és rögzítették a nyomokat. Ezután a baleseti helyszínelők egy–egy nyomtatványt adtak mind a két félnek, és közölték, hogy keressék fel a biztosítójukat.

Az új autó tulajdonosa visszament a kereskedőhöz.

– Látja uram, milyen jó, hogy megszereztünk minden szükséges iratot? Most nem kell önnek rohangásznia. Tessék itt hagyni a járművet, és mi elintézzük a javítást is. Ha elkészült, szólunk, hol kaphatják vissza.

Hitték, meg nem is, hogy ennyivel megúszták. Két hét sem telt el, csengett a telefon: átvehetik a kijavított autójukat. A kereskedő átadta a hivatalos igazolásokat, és jó utat kívánt.

Pár hét telt el, mikor is a posta ajánlott küldeményt kézbesített a gyanútlan tulajdonosnak. A hivatalos levélben tájékoztatták autójuk javításának összegéről, melynek nagy részét a biztosító ki is fizette, de a havi biztosítási díj jelentősen megemelkedett.

– Az a lényeg, hogy megcsinálták és egy fillérünkbe sem került – próbálta szépíteni a családfő.

– Az lehet – hagyta jóvá a feleség –, de havonta kétezer forinttal megdrágult a biztosítási díj. Magyarán, havi lebontásban neked kell kifizetni a javítási költségeket.

Másnap újabb levél érkezett. Ezúttal a parkolási felügyelet küldött egy zaftos számlát. Felszólította a tulajdonost, hogy mivel nincsen a kerületre érvényes parkolási matricája, váltsa azt meg, és a büntetést is fizesse be.

– Nem elég, hogy megbüntettek, még egy éves bérletet is váltanom kell – dohogott már a férj is. – És mit biztosít számomra ez a vignetta? Semmit! Ugyanúgy kereshetek naponta parkolót, mert a házam előtti állandóan tele van. Miért nem jár ezzel fix parkolási hely is, ha már egyszer fizetek?

Kiderült, ez csak azoknak jár, akik külön megveszik a helyet. És ez sem elégséges, mert egy külön tábla felállítását is kérvényeznie kell, amin fel van tüntetve a gépjármű rendszáma, és az, hogy az egyedül csak az ő parkolója.

Miután közölték vele az összes felmerülő költségek végösszegét, kiverte a víz.

– De elnézést, ez majdnem egy új autó vételárának a negyede egy évben?

– Az lehet, uram! De nem kötelező senkinek sem autót tartania.

Eltelt lassan egy év. Alig használták az kocsit, de jobban kellett spórolniuk, mint amikor csak magára a járműre spóroltak. Végül úgy döntöttek, hogy eladják, és inkább járnak gyalog vagy taxival. Az eladás sem ment egyszerűen. Majdnem hat hónapig árulták, és noha szinte alig használták, a költségeket fizetniük kellett. Végül is, mikor eladták, szomorúan kellett megállapítaniuk azt a tényt, hogy amit eddig befizettek adókra, büntetésekre, javításra és üzemanyagra, abból bizony kitelt volna már egy másik autó is.

– Azt meg már nem is vettük figyelembe, hogy a vételár, és az eladási ár közti különbségből egy luxusutazás is kitelt volna egy meleg tengerparti országban – perelt az asszony. – Mondtam neked, ugye, mielőtt megvetted ezt a „szent tehenet”: Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér. Ha nem tudsz annyit lopni vagy csalni, hogy tartani tudd, jobb bele sem kezdeni.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:33 :: Avi Ben Giora.
Szerző Avi Ben Giora. 453 Írás
A nevem nem pusztán művész név. Még csak nem is nick név vagy ragadvány. Ezt a nevet viselem immár több mint negyven éve, miután kivándoroltam. Azóta sok víz lefolyt itt a Dunán és Jordánon. Jó pár éve csatlakoztam a Hét Torony csapatához és azóta is itt tanyázok, rendszeresen.