Horváth Nóra : Mi pecado

(Az én bűnöm)

 

Tegnap meglátogatott az Isten,

hamar estbe fordult az égbolt,

vallatnak a csillagok,

ilyen számonkérést

az kap, akinek a vétke

régen volt bérbe adva.

Színvallásomat bokor

rezdülések kísérik,

a csend zavarba hoz,

noszogat a kényszer

vaskorlátja;

– igen, hallgatlak, 

„eddig mehetsz el,

s nem tovább.”

 

Olyan anyagból formáltál meg,

hogy nem marja homlokomat

a verejtékcsepp, bűnömet

egyetlen szer enyhítheti,

ha elfogadom,

más vagyok, mint a többi;

nemtelen,

nem megértett,

kitaszított

lélek bohózata,

de addig ne merj

hinni nekem, amíg

nem vagy nálam

embertelenebb. 

 

Magányom hajt felétek,

a bizalom ősz végén nehezen

rügyező ág, de annál inkább

értem is vérzik a világ,

karjait kitárja,

még vár rám.

Ma meglátogatott

mi pecado;

szemeivel kísért,

amíg nem leszek

megadó.

Legutóbbi módosítás: 2011.11.18. @ 09:36 :: Horváth Nóra
Szerző Horváth Nóra 87 Írás
"Egyedül birkóztam meg a megfelelés legádázabb ellenségével, már mondhatom, hogy veled, győzött az öntörvényű jelen, a múlt diktatúrája felett." (Mint... c. versből részlet, 2013).