Marthi Anna : Ködmönöm

Ázik a város.

Három órája szaladunk keresztül rajta.

A halál összefogná a szenvedélyt?

Csak kezünket fogjuk, olykor megszorítod,

majd fáradtan heveredünk le egy fátyolos sarokba.

Kis zug, meghitten piheg,

szemtelenül szelíd

a lét,

az egybefolyt mai nap tegnapja.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.10.08. @ 12:11 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak