Kőmüves Klára : Tükrökben titkok

Fotó: Fotóház – KeMatyi

 

 

Csókolni tudsz, de vajon képes vagy-e úgy ölelni, mint az igazi férfiak, akik mielőtt bármit is tennének, már sarokba szorítanak? Tudsz-e hízelegni magvetősen? Szavaid után remény-virágok nyílnak-e? Tudsz-e bókot adni akkor is, ha mások azt mondanák: Ezt azért… Na, Ne!? Van-e benned több a kelleténél, hogy csömörletes lehess? Türelemből mennyit osztottak neked megszeppent őszi istenek? Van-e a csendjeidben érzés vagy kitöltetlen az, akár a méhtelen bibe? Megtanultál-e bízni úgy magadban, ahogyan e világon senkibe? Van-e erős akaratod vagy csak, ha ütnek, úgy húzod igád? A bajban hányszor ismételnéd bűnbánó imád? Áldozni tudsz-e? Vagy inkább jól osztod lapod? Színesnek látod-e a saját gondolatod? Látod bennem a múltad? Érzed, hogy így kezdted te is? Volna-e merszed vállalni a balkézr?l jött szerelmet is? Finom vagy? Milyen vagy? Van zamatod és korod? A bort a boltnak polcáról találomra emelgeted vagy válogatod? Mit tudsz, amit én nem? Nekem folyton tanulnom kell. Elfogadnád a bemutatkozásom, ha azt mondanám rád: „Kérem, én ezt az embert nem ismerem”? Tudsz tagadni? Tagadni kell! A szenvedély skáláján, Te melyik helyen? Van igaz titkod? A titok – csoda. Törvényszerűen soha nem vezet sehova. Mégis – kell! Kell akár e semmis kapcsolatnak az el nem hangzott ígéret, ami szentebb minden eskünél, hogy szemrebbenés nélkül megtagadlak, hogyha kell – saját boldogságodért!

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.10.10. @ 13:37 :: Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 722 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))