George Tumpeck : Kocsma

saját fotó *

Kocsma

 

 

Régen a kocsma volt a szeretetotthon,

a fáradt melós csak ott talált helyet,

ahol fröccsöt és felest is lehetett kapni,

és a padlóra bárki köphetett.

A borgőzös hangok s a napi hírek,

és minden este néhány razzia,

a feslett lányok buja kínálkozása,

– egy estére mindnek volt pasija.

A füstös félhomály, a gyermeteg álmok,

hol a csibészek dala volt a menő:

“lányok, ma tiétek a testem, lássuk,

ki lesz a legjobb szerető”.

 

Majd jöttek a csendes hétköznapok,

de néha elcsattant egy-két pofon,

esténként azért a Hold benézett

a gondosan bezárt ablakokon.

Látta a cirkuszt és az olcsó díszletet,

gőzölgő levest a kopott asztalon,

a hátsó szobából gyereksírás hangzik,

s Krisztus a kereszten ott lóg a falon.

Látta az asszonyt, ki zoknit stoppol,

és látta az arcát, mely sosem nevet,

látta a férfit egy szakadt ingben,

és ölében ott sírt a kicsi gyerek.

 

A hatvanas évek közepét írtuk,

hogy melyik évszázad, már nem is tudom,

de a forró húsleves eltűnt,

csak a számlák maradtak az asztalon.

eltűnt az asszony, hisz beteg volt szegény,

majd gyorsan követte a pici gyerek,

lámpafény helyett a Hold integet,

és a falon is ott lóg az üres kereszt.

Így lett a kocsma a szeretetotthon,

a fáradt melós csak ott talált helyet,

ahol fröccsöt és felest is lehetett kapni,

és a padlóra bárki köphetett.

 

 

Legutóbb szerkesztette - George Tumpeck
Szerző George Tumpeck 301 Írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem