Kocsma
Régen a kocsma volt a szeretetotthon,
a fáradt melós csak ott talált helyet,
ahol fröccsöt és felest is lehetett kapni,
és a padlóra bárki köphetett.
A borgőzös hangok s a napi hírek,
és minden este néhány razzia,
a feslett lányok buja kínálkozása,
– egy estére mindnek volt pasija.
A füstös félhomály, a gyermeteg álmok,
hol a csibészek dala volt a menő:
„lányok, ma tiétek a testem, lássuk,
ki lesz a legjobb szerető”.
Majd jöttek a csendes hétköznapok,
de néha elcsattant egy-két pofon,
esténként azért a Hold benézett
a gondosan bezárt ablakokon.
Látta a cirkuszt és az olcsó díszletet,
gőzölgő levest a kopott asztalon,
a hátsó szobából gyereksírás hangzik,
s Krisztus a kereszten ott lóg a falon.
Látta az asszonyt, ki zoknit stoppol,
és látta az arcát, mely sosem nevet,
látta a férfit egy szakadt ingben,
és ölében ott sírt a kicsi gyerek.
A hatvanas évek közepét írtuk,
hogy melyik évszázad, már nem is tudom,
de a forró húsleves eltűnt,
csak a számlák maradtak az asztalon.
eltűnt az asszony, hisz beteg volt szegény,
majd gyorsan követte a pici gyerek,
lámpafény helyett a Hold integet,
és a falon is ott lóg az üres kereszt.
Így lett a kocsma a szeretetotthon,
a fáradt melós csak ott talált helyet,
ahol fröccsöt és felest is lehetett kapni,
és a padlóra bárki köphetett.
Legutóbbi módosítás: 2011.10.08. @ 13:10 :: George Tumpeck
