Pulai Éva : Ha a nátha, szája tárva…

 

A Bicska Maxi-hideg

késével torkomba mászott.

Fehér kesztyűs keze

minden nyelésnél

bök egy kedveset.

Sétapálcája jóváhagyóan legyint

– Na, ennek már hangja sincs.

Tovább kúszik testem

minden zugába,

hiába veszek magamra

meleg takarót,

Jeges ölelésétől testem reszket.

Kesztyűje elázott, nevetve csavarja ki,

s könny csorog szememből.

Hatalmas fahasábok lángjával űzöm,

de csak vigyorog bennem.

Mézes teám minden kortyát lehűti,

édes ízét elcseni…

 

Védem, mint legdrágább kincsem.

Pedig egy garasért odaadnám.

Legutóbbi módosítás: 2011.01.07. @ 08:03 :: Pulai Éva
Szerző Pulai Éva 88 Írás
A másik embert először olyannak látod, amilyennek szeretnéd. Megismered olyannak, amilyennek ő szeretné, hogy lásd... Ha én is akarom, megismersz. A híroldalt H.Pulai Évaként állítom össze.