Marthi Anna : ökörnyálfonál

Ódor Tündének a festmény alkotójának,

szempillám kihúzza valami olyan hosszúra hogy elérjelek...
megsimogatni a tisztaságot bőrpuhaságon át
helikopterről játékkockákat adni akinek lehet
a kockákból gyúrjunk buborékokat
delfineket dobni az óceánba meg vizet is
mért nincs pukli a válladon hisz álom...
messze utazunk most nézz le boldogan
lehetnél a szőrös est amit ismerek
mondanád...s mire felébredek csak illanás


Legutóbbi módosítás: 2019.06.14. @ 11:50 :: Adminguru
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak