Paszternák Éva : Szavaid áldom…

Hajnalban ha megn?nek az árnyak
álmaim mindig hozzád találnak
riasztják bennem életünk végét
emberi lényünk halandó képét

Ledöntött falra magam terítem
simításodtól testem feszítem
markollak minden szenvedélyemmel
ne múljon el ez az édes éjjel

Gyökerem vagy te nedvszívó ínnal
kapaszkodásom meggyötör kínnal
szívemnek búját szél viszi messze
villám gyötörte t?z-fellegekbe

Akarsz-e még én nem kérem számon
dalos szívembe nevedet zárom
muzsikás szóid véremmé lettek