Ne zavarj!
épp Istennel beszélek,*
épp Istennel beszélek,*
Ne zavarj!
épp Istennel beszélek,
most arról:
– hogy miért vagyok ember?
Az nem bűn, amiért megszülettem,
a gyökerem, ím baj,
és azóta vétkeztem rengetegszer.
Kezét vállamra tette,
súlya, akár az élet,
elbírom ha lépnem kell,
de az én erőm is véges,
ha csak…ha csak
a magas égbe föl nem emeli,
vissza a felhők,
a csillagok fölött pihenteti.
„Úgy is bűnös maradsz”, ezt mondta,
akkor is,
ha a térdem nyomát porba fektetem,
komoly arccal, éles hanggal szólt:
– Ember, légy erős és bízz bennem!
Ím összekulcsolom a kezem,
kegyelemért esedezem,
tán meghallgat,
de mi marad utánam?
Álmom szertefoszlik,
gyermekem elfelejt, mindegy már,
a versem is enyészet,
másoknak lehet bolond vagyok,
napon állok, esőtáncot járok,
és Istennel beszélek.
Legutóbbi módosítás: 2010.08.31. @ 10:48 :: Thököly Vajk