| Gyalog és külön utakon térdig koptak az álmok vihognak létemen reped a páncél nehezék lelkemen. Beengedtelek: homokszem puha testen gyönggyé ápoltalak. Most szorít a glória, éget a fényed… Egy röptében megdermedt sikoly a lelkem, mikor a fájdalom itt felejt |