Hallgasd meg!
A porból
A tarkón lőtt angyalok utolsó rezdülése,
majd levágott csirke a konyhakövön,
a megdöbbent szemlélő háborgó lelke
intő szavak a könyöködön.
A templomi szolga a perselyt rázza,
utolsó filléred is Istennek kell,
a család estére a vacsorát várva
könyörgő szemekkel letérdepel.
– Oh Uram, add meg nekünk…-
S a fohász keresi a süket fület.
Kenyeret sosem tetted az asztalra,
idáig is megvoltunk nélküled.
Számodra csak játékszerek vagyunk,
ránk osztott sorsok, mint apró díszletek
az ártatlan gyermekek könyörgő szava,
mint falrahányt borsó, rólad pereg.
Brávó! – légy büszke hitvány művedre,
hol a pénz beszél és a kutya ugat,
földi szolgád a tenyerét dörzsöli,
s nincs benne egy cseppnyi bűntudat.
Felsőbbrendűséged bűvös tudatában
egy jóságos mosoly álszent képeden,
megdoblak kővel, dobj meg kenyérrel,
ha a földre esik, én akkor is felveszem.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.20. @ 11:08 :: Adminguru
