Végh Szimonetta : Minden pillanatban

 

Akarsz-e majd akkor is,

Mikor elszököm egy id?re,

Gondolataimba menekülve,

És az utcákat járom dühösen,

Mert lényem szabadsága hív?

 

Kívánsz-e akkor is,

Mikor sártól mocskosan,

Mámortól ittasan kúszok eléd,

Nem kímélve tiszta lelked,

Mert annyira akarlak?

 

Kellek-e akkor is,

Ha szaladok a tegnapért,

Ellöklek magamtól ostobán,

Mégis a karjaid közt zokogok,

Mert te vagy az utolsó vigaszom?

 

Akarsz-e akkor is,

Ha kiabálok az aljasságnak,

Mert nem bírom elviselni,

És nem akarom ezt a létet,

Csak a megnyugvást kérem?

 

És mikor a zajos világ el?l,

?rülten menekülök hozzád,

Szenvedésem kezedbe adva,

Hogy oldozz fel b?neim alól

Szeretni fogsz mindig?

 

Mert én minden pillanatban!

 

………………………………………….

Szimonetta, a sorok színezése már-már megingatott  🙂   de neeeeem.

laposka ez az írás, olyan “sokel?ttiszázadból” való, dohos gondolatoktól fuldokló.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Végh Szimonetta
Szerző Végh Szimonetta 114 Írás
"A lélek nem ismer sem születést sem halált.Ha már létezett,többé meg nem született,örökkévaló,mindig létezik,halhatatlan és ősi,s ha a testet meg is ölik,ő meg nem ölhető.."/Bhagavad-gita/