Végh Szimonetta : Minden pillanatban

Nyomtatás

Akarsz-e majd akkor is,

Mikor elszököm egy id?re,

Gondolataimba menekülve,

És az utcákat járom dühösen,

Mert lényem szabadsága hív?

Kívánsz-e akkor is,

Mikor sártól mocskosan,

Mámortól ittasan kúszok eléd,

Nem kímélve tiszta lelked,

Mert annyira akarlak?

Kellek-e akkor is,

Ha szaladok a tegnapért,

Ellöklek magamtól ostobán,

Mégis a karjaid közt zokogok,

Mert te vagy az utolsó vigaszom?

Akarsz-e akkor is,

Ha kiabálok az aljasságnak,

Mert nem bírom elviselni,

És nem akarom ezt a létet,

Csak a megnyugvást kérem?

És mikor a zajos világ el?l,

?rülten menekülök hozzád,

Szenvedésem kezedbe adva,

Hogy oldozz fel b?neim alól…

Szeretni fogsz mindig?

Mert én minden pillanatban!

………………………………………….

Szimonetta, a sorok színezése már-már megingatott  🙂   de neeeeem.

laposka ez az írás, olyan „sokel?ttiszázadból” való, dohos gondolatoktól fuldokló.