Seres László : Vértelenül…

Kép: Horváth Piroska

Mottó: Egy szó csak, mégis

          sokszor fáj önmagunknak 

          kimondani.

 

Vértelenül és könnyek nélkül

nem vezet hozzád

járható út

ostromlott csigaház vagy

megbúvó titok csapda

rejtélyből szőtt erény

míg ösztönöd vágyad

verőfényre ér

hogy lássanak hogy láss

mikor nincs már érved

csak hamis tanúd

hallgatsz erőd is elfogy

észrevétlen hullsz le

mint fákról a lomb

 

Mondd

mi marad ezek után

amit eddig nem tudtál

és nem mutattál

ami ércnél is súlyosabb

hogy lehúzzon

vagy szárnyalni tanítson

ki érti ezt

aki csak fecseg ferdít

és bedől ott is

hol nincs tűkanyar

 nem vezet út

s megbotolt

vagy aki megáll és vár

érzi mit rejt a szív

ha nagyon fáj

mikor hallgat

s nem kiálthat

csak hordja tűzként

magában a szót

mint néma kolompját

a bolond

 

Igazság

 

Mint a sziámi ikrek

oly ritkaság

fájó öröm

örök kétség és bizonyosság

vagy szólsz

vagy hallgatsz

 

Bárhogy dönts mindegy

hisz mindkettőbe

így is úgy is

belehalhatsz

 

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.