Egy szép tavaszi napon, mikor szünet volt az iskolában Ferkó épp a boltba tartott. Jó hosszú volt a bevásárló lista, mert kenyeret, uborkát, paprikát, magának egy kis rágcsálnivalót, meg még ki tudja mit kellett venni. A többi már nem maradt a fejében. Nem volt messze t?lük a bolt, csak két utcányira. Boldogan járt vásárolni tavasszal, hisz szerette hallani a fák ágainak suhogását és a madárcsicsergést.
Már majdnem odaért, csak egy sarkon kellett befordulnia. Amint ezt megtette ott állt egy gyerekcsapat. Valahogy nem igazán látszottak rendesnek, de a ruhájuk az nagyon men? volt. Rögtön ez járt a fejében:
– De jó lenne csatlakozni hozzájuk!
Igen ám, de ? nem tudhatta, hogy ezek igazi fosztogatók. Aki oda belép, annak elveszik az értékeit. Csakhogy nála nem volt semmilyen érték. Egy kicsit bátortalanul, de odament:
– Sziasztok… csatlakozhatnék én is hozzátok?
– Te? – szólt a csapatból egy fiú.
– Ahhoz ki kell állnod három próbát!
– És mi lenne az?
– Van egy ház, ahol egy zsémbes öregember lakik, és imádja etetni a madárkáit. Az lenne az egyik feladatod, hogy menj oda, mássz fel a kertben lév? fára és dobd le róla az etet?t.
Elgondolkozott, de végülis ezt mondta egy kicsit bizonytalanul:
– Vállalom.
– Nos akkor hajrá! – kiáltották egyszerre.
– De van egy kis gond – szólt Ferkó.
– Mi?
– Engem csak boltba engedtek el.
– Ugyan! Majd azt mondod, hogy szereztél új barátokat és játszottál velük.
Mikor odaértek Ferkó felmászott a fára és teljesítette a kérést. Kinézett az öregember az ablakon és a feje vörös lett a méregt?l. A gyerekek úgy elfutottak, mint a nyúl. Így szólt Ern?, a csapatf?nök:
– Na ez szép volt. A következ?ben benne lesz a maradék két feladat. Menj el a boltba, hozd el a cuccokat, ami kell nektek és add nekünk.
– De hát ti mit kezdtek a zöldségekkel és a kenyérrel?
– Semmit, de ez a feladatod!
– Hát… oké megteszem.
Gyorsan elfutott az üzletbe, mint ha kil?tték volna. Megtette, amit kellett és odaadta nekik. Ern? eképpen felelt:
– Gratulálunk, közénk tartozol.
Nem volt Ferkó boldog, mert csak utána ébredt rá, hogy ezeket a szörny?ségeket mind azért tette, mert egy buta csapathoz akart csatlakozni. Nagyon mérges volt magára. Ezt mondta:
– Köszönöm, de most rohanok…
Mikor hazaért a szülei csak faggatóztak:
– Hát te hol jártál fiatalember?
– Hát…
Elmesélte sírva a szüleinek és megkapta a méltó büntetését, de elfogadta és megtanulta a leckét:
– Ne másra akarj hasonlítani.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:22 :: Tésik Patrik
