Bűdi Gábor : Szergej szilánkjai XIV. rész

*

Szergejt megkóstolják

 

Szergej járatlan a divatos éjszakai életben, és járatlan a szórakozóhelyen létesítendő párkapcsolatok tekintetében úgyszintén. Szergejt barátja egy közkedvelt szórakozóhelyre viszi, bizonyítandó, hogy az ördögnél egy fokkal szebb férfiakat a lányok cserkészik be. Már ha hagyja magát…

Szergej tudja, hogy őt nem lehet becserkészni, főleg… na de ezt nem mondja a barátjának.

És láss csodát, Szergejt tényleg megpróbálják – habár az nem derül ki, hogy pontosan milyen célból – becserkészni. Valahogy így:

Szergej a bárpultnál ül és a barát barátjával beszélget, akit egy lány lágyan tarkón simogat – mint régi ismerőst – és közben Szergejre néz, s beszél

– Iszol velem egy Martinit?

– Nem, talán egy házmestert.

– Az mi?

– Hagyjuk, de kérek neked egy Matinit.

– Te is a Tibi haverja vagy?

– Nem hinném. Én csak úgy idetévedtem.

– És gazdag vagy?

– Persze, most abszolváltam pár századpontos növekedést a svájci frank alapú hiteltörlesztésemen.

– Aha az jó!

Közben Szergej barátja látva az eszmecserét vigyorogva melléjük áll, hogy bizonyságot szerezzen Szergej becserkészésén és beleszól:

– A barátom író. Nem is akármilyen – adja a tromfot.

– Tényleg? Nem is tudtam, és híres is vagy?

– Nagyon, ő írta Az akiért a harang szól–t, olvastad? – válaszol a barát Szergej helyett.

– Nem.

– Sebaj, tudod az amolyan elvont könyv.

A barát barátja röhögni kezd, de csak egészen diszkréten harap rá az alsó ajkára. Szergej érzi, hogy ebből baj lesz…

–…és szeretsz táncolni? – kérdi a lány.

– Nem szeretek, de nagyon tudok, de én is kérdezhetek?

– Mit?

– Miért kérdezted, hogy gazdag vagyok?

– Olgi nem kezd lúzerekkel – válaszol röhögve a barát barátja.

– Ühüm, hát ja, gazdag is vagyok, meg kúrva jó autóm is van, egyébként meg minek is beszélgetnénk a metakommunikációs struktúra fúziójáról, amikor dughatunk is? Nem?

– Ha–ha–ha, nagyon viccesesek vagytok, köcsögök! – s a lány el…

 

Szergej el kell ismerje, a jelenség valóban létezik. Hemingway meg mehet a kukába…

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:19 :: Bűdi Gábor
Szerző Bűdi Gábor 40 Írás
Nem vagyok író, s nem vagyok költő. Nem tanultam sem írni, sem költeni, s már nem is fogok. De gyakran túlcsordul bennem az öröm vagy bánat, a düh vagy lelkesedés, s ami átfolyik a peremen az rászárad a papírra. Olvasható formában. Van egy vers, amely megváltoztatta az életemet, beszéljen helyettem: "Hozzám már hűtlen lettek a szavak, vagy én lettem mint túláradt patak oly tétova céltalan parttalan s úgy hordom régi sok hiú szavam mint a tévelygő ár az elszakadt sövényt jelzőkarókat gátakat. h bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos utakon vinni tenger felé, bár verseim csücskére Tőle volna szabva rím előre kész, s mely itt áll polcomon, szent Bibliája lenne verstanom, hogy ki mint Jónás,rest szolgája, hajdan bujkálva, később mint Jónás a Halban leszálltam a kínoknak eleven süket és forró sötétjébe, nem három napra, de három hóra, három évre vagy évszázadra, megtaláljam, mielőtt egy még vakabb és örök Cethal szájában végkép eltűnök, a régi hangot s szavaim hibátlan hadsorba állván, mint Ő súgja, bátran szólhassak s mint rossz gégémből telik és ne fáradjak bele estelig vagy míg az égi és ninivei hatalmak engedik hogy beszéljek s meg ne haljak." Babits Mihály - Jónás imája