Pityi Palkó
Népmese nyomán
Volt egyszer, hogyne lett volna,
Egy asszony, s annak egy fia,
Kinek Pityi Palkó volt a neve,
E névre ki ne emlékezne?
Kesergett a szegény anya,
Nem hallgatott rá a fia,
Áldott nap csak tekergett,
Pedig nem volt már gyerek!
– Pityi Palkó, édes fiam,
Nem illik ez hozzád,
Mit az ember reád elkölt
Az drága mulatság!
Ha meghalok, mi lesz veled,
Gondot rád nem viselhetek?
Hiába volt minden sirám,
Pityi Palkó ment az útján.
Egész nap a falut járta,
Mint akinek semmi gondja.
Mondogatták az emberek,
„ Búra fordul még a kedved!”
Amit jósoltak vaktába’
Meg is történt nemsokára!
A szomszédasszony azt üzente,
Hogy ha a városba menne,
És lányának vinne tejet,
Ő három garassal fizet!
Pityi Palkó megígérte,
A korsót fejére tette,
S elindult a városba,
Fütyörészve, dalolva.
Tervezgette mentébe’
Hogy pénzét mire költse?
– A vásárban tyúkot veszek,
Kiscsibéket nevelgetek,
Majd azokat eladom,
Lesz az árából juhom!
Juhom ell majd bárányokat,
Kapok értük bocikákat.
A borjakat, ha megnőnek,
Eladom, s egy lovat veszek!
Lovam hátára pattanok,
Szép feleséget választok,
Feleséggel pénzt is kapok,
Tyuhaj, hogy meggazdagodok!
Lesz a házamban hat gyerek,
Rájuk majd gondot viselek.
Dédelgetem és nyomok
A fejükre barackot!
Így ni! S ahogy kimondta,
Lehajolva mutatta,
És a korsó, supp a porba,
Összetörött darabokra,
Mint a Pityi Palkó terve,
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:23 :: M.Simon Katalin
