Második kép
Szín: Mint az előző. Berohan Lajoska, leül a fotelba kezébe temeti arcát. Később Csókos be. Idegesen le-föl sétálgat, néha ránéz a sopánkodó Lajoskára.
Első jelenet
(Lajoska, Csókos.)
Lajoska
(18 éves, esetlen, kicsit gügye kamasz. Amolyan mama kedvence. Siránkozik.):
Jaj, szegény apukám! Szegény, szegény apucikám! Jaj nekem! Mi lesz most velünk!
Csókos (szelíden):
Lajoska, kuss! (szótagolva folytatja) Po-fa a-lap ál-lás! Megértetted?
Lajoska (sírva):
Ne beszélj velem így, te gazember! Én pénzbehajtó vagyok!
Csókos (A fejét fogja.):
Jézusom! Még ez is! A te anyád is tudja, kire mit kell rábízni!
Lajoska (pityereg):
Ne bántsd a mamát! Jaj szegény anyukám! Szegény, szegény anyucikám!
Csókos:
Szegény, szegény Lajoska! Na, most már fogd be a pofádat te hős pénzbehajtó, (Előkapja a revolverét, hadonászik vele.) mert esküszöm, agyonlőlek! (Odadobja a díszzsebkendőjét az asztalra.) Töröld meg a szemed, és légy végre férfi!
Lajoska (hüppögve):
Férfi vagyok! Egy igazi férfi!
Csókos (megnyugszik, elteszi a stukkert, cinikus):
Látom. Az igazi férfiak már csak ilyenek.
Második jelenet
(előbbiek, Elvira, Szivacs)
Elvira és Szivacs be. A Elvira gőgösen megáll, mögötte Szivacs.
Lajoska (Kitárt karokkal anyja felé megy. Zokog.):
Jaj mama, drága mama! Mi lesz most velünk, drága anyucikám!
Elvira:
Állj! Elég a nyavalygásból, fiam! Most erősnek kell lennünk! Tudnod kell, hogy apádnak halála előtt két kívánsága volt!
Lajoska:
Hét? De hát az, rengeteg, drága anyám!
Elvira:
Nem hét, te ostoba! Kettő! Kett?, mint csipkebokor vessző!
Szivacs:
Három! Te leszel a…
Elvira:
Szalicilium Szivacs!
Szivacs:
Esetleg szilencium, de lehet, hogy…
Elvira (Szivacsnak):
Pofa be! (Lajoskának) Lajos, a te apád nem is tudott hétig számolni!
Lajoska:
Tudom anyám! Emlékszem, amikor kisgyermek voltam, mindig a Hófehérkét és a hat törpét mesélte nekem. De régen volt édesanyám!
Elvira:
Elég az emlékekből fiam! Halljad apád első óhaját! Bizonyára Csókos már említette, te leszel a pénzbehajtók feje! Ez kemény, férfiasságot igénylő feladat! Apád második kívánsága, hogy feleséget a Lakatos klánból válassz magadnak!
Lajoska:
De anyám! Ott csak egy nő van! A Margit! (megborzong)
Elvira:
Hát aztán! (szelíden folytatja) Kisfiam! A te édesapád így akarja!
Lajoska:
De anyám, a Margit hatvannyolc éves, és csak két foga van!
Elvira:
Senki se mondta, hogy harapdáljátok egymást! Csak azt mondtam, vedd el feleségül.
Lajoska:
A lába is sz?rös, és kétnaponta borotválkozik. (Könyörgőre fogja.) Édesanyám! Bárkit feleségül veszek, bárkit, csak a Margitot nem!
Elvira:
Rendben van Lajos! Velem lehet beszélni. Akkor csak egyetlen nő jöhet számításba! Ő pedig Mása Kolobjov! Punktum!
Lajoska:
Igor bácsi lánya? Az a pökhendi daganat?
Elvira:
Lajos! A Mása nem kövér, hanem jól van tartva!
Csókos:
Mint a disznók!
Elvira (Csókosnak):
Kibicnek, kuss! (Határozottan Lajosnak folytatja.) Te meg, kedves fiam, feleségül veszed Mása Kolobjovot! Ez parancs! Családunk érdekei ezt kívánják! Hogy megértsd, miről van szó: Ha Mása nemet mond, és emiatt nem érkezik meg időben az ukrán cigaretta bizományba,… akkor elveszítjük oroszországi és romániai érdekeltségeinket.
Szivacs:
Miért is, asszonyom?
Elvira:
Azért, mert csak a cigiért ad Iliescu bácsi olcsó kristálycukrot, cementet és faárut Romániából. A cukorból viszont műanyagkannás szamorodnit préselünk, amiért jófajta, Oroszországban gyártott márkás whiskyt kapunk, aminek nagy részét továbbadjuk szlovák barátainknak, akik számítógép alkatrészekkel és szoftverekkel fizetnek érte. Tehát…
Csókos:
Tehát az üzletnek mennie kell! Hallottad, Lajos?
Lajoska:
Jaj! Akkor inkább a Margit! A Mása csúnya, dagadt, pökhendi, beképzelt! Úgysem kellek neki!
Elvira:
De kellesz kisfiam! Hisz te egy délceg és vonzó férfi vagy. Igaz, fiúk? (Csókos és Szivacs kétértelműen bólogatnak) Most pedig menj fiam, Csókos segít neked felkészülni a nagy csábításra!
Lajoska, Csókos el.
Szivacs (Szenvedélyesen csókolgatja Elvira kezeit.):
Te, te démon, imádlak! Mindent megteszek érted! Most, hogy meghalt a vén csirkefogó, enyém leszel, ugye? Csak az enyém!
Elvira (Szelíden eltolja magától a férfit.):
Ne olyan hevesen, Béla! Drága Béla! Te, te dúvad, te drága, drága bolond!
Szivacs:
Jaj, te kedves! Látom, hogy szeretsz, tényleg szeretsz, hisz Bélának szólítottál!
Elvira:
Persze, hisz az a neved, nem? De most beszéljük meg a teendőket. Ha Lajoskám feleségül veszi Másenkát, és a két család egyesül, akkor neked végezned kell Igor bácsival. Ha megteszed, én leszek a leghatalmasabb, legnagyobb Keresztanya! Ugye megteszed, Béla?
Szivacs (Térdre veti magát.):
Úrnőm, úgy lesz, ahogy akarod! Végzek a disznóval, megígérem.
Elvira (Megsimogatja Szivacs fejét, ellágyulva mondja.):
Te férfi vagy, és én egy gyenge nő! Erős karod mellett én semmitől sem félek! Ugye megvédesz mindentől, Béla?
Szivacs (Csókolgatja az asszony kezét.):
De szépen mondtad, Elvira! Mondd még, még… mondd, hogy Béla, Béci, Bécici, és én védelmezlek, míg élek!
Elvira:
Óh Béla, Béla, Béluska!… De csönd, jön valaki!
Szivacs felugrik, Elvira széke mögé áll.
Harmadik jelenet
(Elvira, Szivacs, Bamba, Puszi, Nyuszi; később Csókos.)
Elvira kényelmes fotelban ül, mögötte áll Szivacs. Bamba két idősebb utcalánnyal, Puszival és Nyuszival be.
Bamba:
Asszonyom! A szakszervezet szeretne szólni Önhöz!
Elvira:
A szakszervezet? Én csak két lánykát látok itt Lajosom kedvenc nyájából! (mérgesen szól a két lányhoz) Ti mit akartok, miért nem az utcán vagytok? Hogy lesz nekem pénzem, ha ti nem dolgoztok!
Puszi
(Meghatározatlan korú, festett feketehajú, molett utcalány. Miniszoknya, top, hatalmas keblek.):
Panaszkodni jöttünk nacsasszony! Kevés a bérünk! Lajos bácsi megígérte az emelést, de most elpatkolt, úgyhogy ajánljon egy-két lepedővel többet, mert nem dolgozunk.
Elvira:
Na azt kötve hiszem, hogy az én Lajosom többet ígért nektek. Miből adta volna, amikor nekem sem tudta megvenni a nercet, megmondanád Puszikám!?
Nyuszi
(40 éves, festett szőke hajú, cérnavékony utcalány. Bundában illegeti magát a Elvira előtt):
Itt a nerc rajtam, asszonyom! De én ezért megdolgoztam ám! Annyit melóztam érte, mint egy állat!
Elvira:
Micsoda? Te szemérmetlen perszóna! Te ágyba bújtál az én Lajosommal? Az én drága emberemmel? Cafka! Kikaparom a szemedet!
Nyuszi:
Bújt a rosseb! Mit képzel rólam a naccsága! Még hogy ágyba? Hallod ezt Puszi? Pfuj!
Puszi:
Undorító! Lajos bá’ az asztalon szerette! A nagy konyhaasztalon! (felhúzza a blúzát, panaszosan folytatja) Tessék csak nézni a derekamat! Ez itt a sótartó nyoma!
Elvira:
Hazudtok! Az én Lajosom nem olyan!
Szivacs:
De bizony olyan, volt, Isten nyugosztalja. Amikor elfáradt, nekem kellett őt ki-be toligálnom a fiókkal.
Elvira:
Elég ebből! Kifelé innen, takarodjatok!
Csókos be. Megáll, kacsingat a két lánynak.
Elvira (Csókosnak):
Te mit kacsingatsz? Azt mondtam, csinálj nőfalót a fiamból!
Csókos:
Feladom asszonyom! A Lajoska nem akarja! Azt mondta, nem szereti a Mását, nem tud vele beszélgetni.
Elvira:
Ki mondta, hogy beszélgessen? Unokát csináljon, ne pofázzon! (Rákiált a két lányra.) Ti még mindig itt vagytok! Azt mondtam, kifelé!
Szivacs:
Ötletem van, Főnököm! Nagy ötletem! Ez a két leányka, szakember! Igazi szaktekintély! Talán férfit faraghatna Lajoskából, amolyan nőcsábászt! Tetszik tudni, hogy értem!
Puszi:
Frászt! Ingyen nem dolgozom!
Nyuszi:
Jaj ne izélj már, Puszi! Tudod, a fiatalúrról van szó! (Elvirához fordul.) Tessék csak ránk bízni, Főnökasszony, majd mi megmogyorózzuk a fiatalurat! Igaz Puszi?
Puszi:
Felőlem! De ha ez is terített asztalon akarja, akkor dupla gázsi előre fizetve! Ilyen egy családot! Na, hol az a Lajoska?
Elvira (a két lányhoz):
Rendben van szakszervezet! Ha sikerrel jártok, megkapjátok a béremelést! De ha nem, akkor fel is út, le is út! Értve vagyok?
Puszi:
Na az mindjárt más, ez már tetszik! Hol az a híres nőfaló?
Elvira:
Itt várjatok lányok, küldöm Lajoskámat.
A két kurva kivételével mind el.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 11:30 :: S. Szabó István
