Rossner Roberto : Sarah Helen Whitman: Szonett-ciklus Edgar Allan Poe-nak II/IV

 

 

Hogy már földi szemmel nem nézhetel,

S lelkünk álmok közt sápadtan bolyong,

Mint halhatatlan; lágy zenére lel,

És misztikus beszélgetésbe fog.

 

S mesélsz: a lelkek ott: magányosak…

De h? társ-lelkeket Pokol, Halál,

– Éppen, mert szív a szívben nyugszanak –

?ket többé el nem különíti már.

 

Ezért ha néha ösvényemre tér

Egy árny; sóvár, kísért? rettegés –

Mutassak rád, lelked ott kisér

S harmóniánk csúcsra hág. Oly kevés

Kell legy?rni kínt; csupán a hit:

Halál meg?rzi szerelmünk vívmányait!

 

 

Oft since thine earthly eyes have closed on mine,

Our souls, dim-wandering in the Hall of Dreams,

Hold mystic converse on the life divine,

By the still music of immortal streams.

And oft thy spirit tells how souls, affined

By sorvan destinies, no more can part, –

How death and hell are powerless to divide

Souls whose deep lives lie folded heart in heart.

And if, at times, some lingering shadow lies

Heavy upon my path, some haunting dread,

Then do I point thee to the harmonies

Of those calm heights whereto our souls arise

Through suffering, – the faith that doth approve

In death the deathless power and divine life of love.

 

Legutóbb szerkesztette - Rossner Roberto
Szerző Rossner Roberto 131 Írás
Képzettségem szerint filmtörténész volnék. Kevesen tudják, hogy eredetileg vasi vagyok. Mondhatnám: "vazsi gyerek.." - ugyanis a Vas utcában születtem Budapesten, abban az évben, amikor meghalt Thomas Mann, James Dean, Charlie Parker. Mérleg vagyok skorpió beütéssel, kinaiban pedig kecske. Gyerekecske...